„Megbassza az újságírót a rendszer” címmel mélyértelmű cikket írt egy bizonyos Gunther Dóra nevű hölgy. Meg még ki? Vetődik fel a kérdés automatikusan. Az újságírónő azok között van, akik felmondtak a VS.hu portálnak, miután kiderült: az újság jelentős pénzt kapott az MNB alapítványától. Erről ők – természetesen – mit sem sejtettek, hiszen a szerkesztőségeket mindig is belengi a titkok mesés hangulata, senki nem tud semmit, csak ír. Különben is mit tudhat egy libsi „oknyomozó” újságíró a saját fizetésének eredetéről? Hiszen ő nem az eredetet, hanem az okokat nyomozza és arra tényleg nincs értelmes válasz, hogy miért kapnak egyáltalán fizetést.
Mindig elelmélkedek rajta, hogy Aristot vajon kellően megfizetik-e ezért. Remélem, igen. Mert különben az van, hogy reggel felkel, szétnéz a világbán, hogy hol van épp erkölcsi romlás, és valaminő különös oknál fogva szeme átsiklik a NER gigantikus, bűzölgő trágyadombjain, majd kiszúrja (hogy ne szúrná, hisz kiböki ám az ilyen az ember szemét), hogy itt épp egy libsi újságíró nem biztos, hogy megfelelő szórendet használt, ami ellen azonnal buzgó sorozosással kell fellépni. És hát ez egy elég furcsa értékrendre vallana.
És egyébként én ezt továbbra is nehezen értem. Amikor a szocik loptak mint a gép (ezred és tízezred annyit, mint a mostaniak, de akkor is), akkor a ballib újságírók a mostanihoz hasonlóan egymást taposták, hogy erről cikkeket szállítsanak. No nem mindenki, darabra meg lehetett mondani, hogy ki az a pár ember, aki a korrupció szót az MSZP-vel vagy Gyurcsánnyal nem hajlandó egy mondatban látni, de azért az index, hvg, Nol keményen tolták a kisebb-nagyobb ügyeket. (No én nem voltam velük mindig elégedett így sem, az intenzitáson még tudtam volna tekerni, de az elég evidens volt, hogy csak a popularitás és az olvasottsági adatok cenzúrázzák őket.) Túlnyomó többségről beszélünk. Nem azért, mert ők valami morális tótumfaktumok lennének, hanem mert belpolos újságíróként az a bekerülési szint, hogy a mindenkori kormány, önkormányzatok stb ügyeinek utánamész. Aztán majd írsz róla véleménycikket, ha szerinted ezt azért kontextusban kell nézni, mert nem olyan para az, de attól még a munka jelentős része arról szól, hogy a legkényelmetlenebb kérdéseket igyekszel feltenni a hatalomban lévőknek, és minden gyanús ügynek utánamész. Azért, mert ez nem a társadalompolitikai nézeteidből fakadó pártszimpátiád kérdése, hanem közös erkölcsi minimumunk, hogy lopni gáz.
És amit nem értek, hogy konzervatív “újságírók” hogy élik ezt meg? Nem nézek senkit hülyének, mindannyian tudjuk, hogy a NER 6 év alatt többet lopott, mint amit gyurcsányék 60 év alatt sem tudtak volna, és hogy az egész rendszer kifejezetten erre a célra lett kialakítva. Hogy nincs ennek semmi köze semmilyen ideálhoz, nem konzervativizmust tárolnak a fiúk az offshore számláikon, hanem kemény valutát. Hol vannak ilyenkor azok a konzervatív újságírók, akik amellett, hogy szőnyiszilárdos-aristos álhatatossággal magyarázzak a saját konzervatív nézeteik fontosságát, mellette ugyanilyen következetességgel üldözik a korrupciót, mint azt tennék a szocik esetében is? (Amúgy francokat “tennék”, azt még teszik is, hamarosan Hornról is újabb gyanús ügyet találnak, ha ezt így folytatják.) Értem én, hogy vannak szerkesztőségek, amik konkrét pártlapként működnek, és nincs ám itt ilyen mozgástér. De ha jól tudom, Stumpf és Rajcsányi roppantul büszke rá, hogy ők nem állnak ilyen nyomás alatt, és mégsem látom valahogy, hogy konzervatív újságíróként legfontosabb ügyüknek a jelenleg a korrupcióval egyen jelentésű konzervativizmus tisztességének visszaállításáért küzdenének legfőbb célként. És hát pont a vs-nél láttuk, hogy a nyomoronc libsik képesek voltak felállni, és a saját egzisztenciális biztonság helyett a gerincet választani, mert mint Gunther Dóra is írja, neki alapvető, hogy “Belemenősen és tisztességesen, nem félve feltenni századszor is a kérdéseket, nem unva az adatok halmazának átböngészését, csak hogy egy kis rést, hibát találjak”. Hol vannak, hova lettek azok a konzervatív újságírók, akiknek ez ugyanilyen alapvető?
A dolgot egyébként azért sem értem, mert ismétlem, ennek elvileg nincs köze a társadalom- és gazdaságpolitikai értékrendünkhöz. Én balosként libertáriusokkal (gyengébbek kedvéért: ez legalább akkora ellentétpár, mint a kulturális libsi-konzi ellentét) életem végéig el tudok vitatkozni szinte bármiről, de ettől még soha nem volt kérdés, hogy minden politikus, amelyik korrupciós ügybe kerül, az szívjon, függetlenül attól, hogy amúgy szociálpolitikai témában melyikünkkel értene egyet. És én annyira szívesen (nem ironizálok, tényleg) támogatnám konzi újságírók korrupcióellenes cuccait is, függetlenül attól, hogy velük meg az emberijogi/kulturális kérdésekben nem értünk egyet, és nem tudom, miért nincs ilyen. Nyilván nem azért, mert aki konzi, az korrupt lenne, vagy alapértelmezetten szívesen tolerálná a korrupciót. Hanem vajon ennyire erős a mikroközösségi “ha nem vagy velünk, akkor ellenünk vagy” szellemiség, hogy senki nem tudhatja ezt megkockáztatni? Vagy egyszerűen annyira kritikus tömeg az, akit jól szervezetten a NER foglalkoztat, hogy nem marad tér mellette másnak, és közben egymásról nem tudva konzi újságírók otthon vágyakoznak valami jobb iránt? Vagy az van, hogy mindenki, de tényleg mindenki beszopta ezt a “világliberális diktatúrában senyved a törékeny kis kétharmados ner” konteós vonalat, és ezért végülis elfogadhatónak tartják, hogy a legkisebbik szegénylegényhez hasonlóan csalafinta megoldásokat kell keresni? Gőzöm nincs, de konkrétan ott tartok, hogy most már én sértőnek érzem a konzervativizmus nevében, hogy lehet tudni, hogy ha kijön egy újabb gigantikus-odabaszós korrupciós ügy, akkor arra a konzi véleményvezérek reakciója csak valami hiperszervilis sunnyogással ötvözött sorosozós libsizés lesz, aristotól Jeszenszkyn és a neki tapsoló Stumpfon át Ákosig.