2021 évértékelő és előretekintő*
Mivel a remek szabadúszó-szerű munkáim megengedték, 2021-ben talán többet is foglalkoztam “kultúrmozgalmi” dolgokkal, mint előtte: olvasókör-tartás a szakkollégiumunk iránt érdeklődőknek, 5 fiatal kolléga felkészítése médiából, filmes csoport vezetése ismét a kétegyházi zenetáborban, három véleménycikk írása a Mércére, egy szociológiai könyv recenziója az Új Egyenlőségre – és egy régóta készülő, szinte szakdolgozatnak érződő tanulmány a magyar függetlenfilmek és a társadalom viszonyáról, ami a tavaszi Fordulat-lapszámban lesz olvasható. 2022-ben gyakorlatibb vizekre tervezek evezni, szorosabban összekapcsolva filmezést és aktivizmust.
FILM
Új, szocio-drámának is nevezhető filmünkkel az a cél, hogy röviden, tömören, de keresztmetszet-szerűen több olyan élethelyzetre is rámutasson, amik általában láthatatlanok maradnak. Főszereplője Szőke Abigél és Hegyi Barbara lesz, inspirációim hozzá a Családi tűzfészek, az Egy nap és a francia-belga Rosetta. Pár külső felvételt már készített hozzá novemberben a stáb, amíg én itthon ültem coviddal, a forgatás nagy része januárban következik majd. Ehhez még keresünk helyszíneket és mellékszereplőket, de bármilyen más támogatást is hálásan elfogadunk. ☀☀☀
Amit még kíváncsian várok én is, az A Karantén Zóna, Zsótér Dani nagyjátékfilmje, amiben vágóként és asszisztensként is dolgoztam sokak mellett. A Budapest, zárt város utóéletéről nemrég írtam hosszú és boldog posztot, most csak linkelem.
2021 filmjei közül még sokat be kell pótolnom, de a legjobbak eddig ezek voltak: Külön falka (Kis Hajni), Tobi színei (Bakony Alexa), C'mon C'mon (Mike Mills), Can’t Get You Out of My Head (Adam Curtis), Dívák (Kőrösi Máté), The Velvet Underground (Todd Haynes), A gyilkosok emlékműve (Ács Dániel), Inside (Bo Burnham) – szóval a doksik elég nagyot mentek. Az évben 130 filmet láttam, és azok közül, amiket először néztem, a kedvenceim ezek voltak: Vagabond (Agnés Varda), Rosetta (Dardenne-fivérek), Napló gyermekeimnek (Mészáros Márta), Dalok a második emeletről (Roy Andersson). Filmnaplómat itt vezetem.
ZENE
Olyan, mintha egy másik életben lett volna, de '21 januárban vettük föl volt zenekarunk, a Warshow búcsúkoncert-filmjét, amit sajnos nem sikerült sokakhoz eljuttatnunk, pedig én nagyon szeretem az eredményt.
A következő projekt valahol a szóló és az együttes között lesz (ha lesz), és társadalomkritikus balladákból áll majd első sorban.
Az új zenei megjelenéseket kevésbé követem, mint a filmeknél, de nagyon jó volt a Samurai Drive és Jakab Péter új kiadványa is, a legjobb 2021-es album pedig nekem a Horsey: Debonair, ami tiszta őrület, hallgassátok meg (de sokat ment még a King Gizzardtól a tavalyi K.G. is). A legtöbbet pedig őket hallgattam '21-ben: Omega, Johnny Cash, Cseh Tamás, Beatles, Fleetwood Mac, Korál, Pixies, Pink Floyd, Radiohead, Strokes, Kispál, Kistehén.
*szerintem amúgy egy év szeptemberben kezdődik és augusztusban ér véget, úgyhogy lehet, hogy legközelebb 8 hónap múlva írok ilyesmi posztot, sokkal organikusabb vízválasztó az ősz eleje úgy is, hogy már nem járok iskolába 🙂
Köszi mindenkinek, aki velem van a fenti kalandokban vagy másban, és köszi az olvasást, boldog új évet ❤
