Sokat gondolkodom azon mostanság, hogy mi tesz boldoggá és mit szeretek csinálni.
Közeleg a születésnapom és instán láttam egy leányt aki 32. születésnapja alkalmából 32 olyan dolgot csinált a születésnapján amit szeret. Na én 25 leszek és 6-nál megakadtam, pedig benne van a jóéjtcigi és a reggeli mate is.
Komplex dolog nálam az élvezet azt tapasztalom. Szeretem a nemes, hasznos és a groteszk dolgokat.
A mai napot ágyban fetrengve töltöttem menstuálás okán és végül csak este hat körül indultam el legfontosabb teendőim elintézésére. Elsődleges feladatom az eu kiskönyvem beszerzése, másodlagos a liszt és dió hazahozása volt a pékségből.
Pékek még munkaidejükön túl pörögtek a húsvéti hajtás miatt, az irodások munkásabb fele pedig épp a staff konyhapultot kezdte kicsit később este nyolc fele átépíteni.
Jól esett társaság és a párhuzamos fúrás faragás így én is találtam magamnak tennivalót. Rendbe tettem a konyhapolcot, kidobtam a staffhűtőből a rothadó ételeket, elmostam amit kellett majd előkészítettem egy fél láda punnyadó krumplit holnapra staff ebédnek.
Ahogy aprítottam a krumplit és pepecseltem vele este tízkor a gépek zúgása közepette valahogy azt éreztem, hogy igen - ez az élet. Ezt szeretem. Egyszerre volt abszurd, nemes és hasznos.
Nemes, mert a rothadásra ítélt biokrumplit dolgoztam fel.
Hasznos, mert így a holnapiaknak lesz frissen sült ebédjük.
Abszurd, mert mégiscsak este 10kor a pékségben ahol már csak félig meddig dolgozom sültkrumplit gyártok és a mancsommal szedem a pár napja lejárt mustárt a vödréből.