Régészeti Adventi kalendárium 2019 /4. “ablak”: Szkíta temető Szikszón
2019 őszén Szikszón is végeztünk teljes felületű feltárást. Egy vaskori szkíta temetőrészlet került elő, melyet a régészeti terminológia szerint birituálisnak nevezhetünk. Ugyanis a feltárt sírok többsége hamvasztásos rítusú volt, de csontvázas sírok is előkerültek.
A temető jellegzetessége, hogy a hamvasztásos sírok legtöbbje észak-déli tengelybe tájolt négyzet alakú volt, 4 sarkukban pedig egy-egy oszlophelyet találtunk. Ezek a kisméretű házként elképzelhető sírépítményt tartó gerendák nyomai.
Az egyszerű sírgödörbe zsugorított testtartásban helyezett csontvázak tájolása változatosabb volt az előbbieknél: akadtak köztük nyugat-keleti, dél-északi és délnyugat-északkeleti is az észak-déliek mellett. A temetőrészlet sajnos erősen raboltnak bizonyult: erre utalt a négyzet alakútól eltérően kerekded és az átlagosnál nagyobb sírgödör, a láthatóan szétdobált, összetört edénymaradványok, illetve a hamvak és egyéb leletek hiánya.
A csontvázas és a hamvasztásos sírok együttes jelenléte társadalmi különbséget sugall az elhunytak között, ugyanis a vázas sírokat a jelek szerint nem rabolták ki, ennek ellenére szinte alig találtunk mellettük tárgyakat. A megmaradt mellékletek alapján a 38 hamvasztásos sír közül 9-et tarthatunk női temetkezésnek, és csupán 3-ról gondoljuk, hogy férfié volt.
A többi elhunyt neme ismeretlen a leletek hiánya, vagy jellegtelen volta miatt. Ez azt mutatja, hogy a férfi sírokat nagyobb arányban fosztották ki, mivel a melléjük helyezett, túlvilágra szánt tárgyak értékesebbnek számítottak, ezek elsősorban a fegyverek. A női sírok között is akadt szemmel láthatóan rabolt, de köztük magasabb volt az érintetlenek aránya. Ez alapján feltételezhetjük, hogy az egykor még álló sírépítmények között jól megkülönböztethető volt, hogy melyik férfié, és melyik nőé – tehát tudták a sírrablók, hogy melyiket érdemes kifosztani.
Fábián Sára