Szemelyes Ars Poetica – '25/'26
Személyes Ars Poetica – 2026 év elejére ráfordulva:
Amikor 20 éve vagy felnőtt és egyszer csak reorientál a Mindenható... Igen, ez történt és történik velem 2025 év végén, 2026 év elején. Az elmúlt szilveszter arra emlékeztetett: az új évben lesz a 20. érettségi találkozóm. Számomra jelenleg a munka és a szolgálat (néha: munkaszolgálat!) kapcsolata és gyakorlata sok kérdést vet fel. Lehet, hogy kicsit korábban jött nálam az ‘életközepi’ válság… Ha egy időre el is kell hagynom a lelki munkát, azt azzal a reménységgel teszem, hogy „hamarosan” visszatérhetek majd és újult erővel, civil tapasztalattal felvértezve még gyümölcsözőbben folytathatom majd. Vannak időszakok (és a mostani is ilyen volt), amikor kiégtem a tanári, pedagógusi, diákfókuszú területen. Nehéz volt belátni, de el kellett ismernem, kudarcot vallottam a lelkipásztori szerepben is és meg kell újulnom! Erre van reményem. De hogyan jutottam ide? Mi történt?
Az elmúlt pár hónapban - ősz óta - gyorsétteremben dolgoztam (alkalmi munka, napi bejelentés) jórészt korábbi gimis diákjaim korosztályával... Az olykor 13 órás műszakok vagy a húspogácsa sütögetés határozottan alázatra tanít. Hasznos jellemformáló időszak is volt számomra - valószínűleg nem véletlenül engedte meg Isten. Természetesen folyamatosan kerestem munkát nyár vége óta, de az alatt sem tétlenked(het)tem. Az álláskereső járadékot (magyarul: munkanélküli segély) felvettem és már le is járt/el is fogyott. Tehát regisztráltam magam annak rendje és módja szerint a közeli területi munkaügyi központban. Most január elején van egy komolynak tűnő ígéretem szakmai munka végzésére. Remélem hamarosan valóban kezdhetek. Tudom azt is, hogy nem véletlenek ezek a puszta-időszakok.
Végezetül kihangosítom a fentebb linkelt igeverset, mely sokat jelent ebben a nehéz időszakban. Hálás vagyok, hogy - ezek szerint is - hitem szerint a fia lehetek: „Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.” Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít meg az apja? Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak. Azután: testi apáink fenyítettek minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? Mert ők rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek, ő pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk. Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa...” (Zsidók 12,5b-13)