[equatorjournal]

Yoko Ono, A hole to see the sky through, 1971

[krinus]

[lilpieceofmyworld]

[thedudeleftthebuilding-deactiva]

[kultur-migrans]

Peer Krisztián: 40

Késő elkezdeni. Késő abbahagyni. Elmértem magam, nem volt minta – századiknak ezen nyöszörögni olyan sablonos. Egymáshoz mérjük magunkat, amatőr asztalosok. Már hullanak a korombeliek.

Este az egyik még mesélt a gyereknek. Úgy volt összetéveszthetetlen a másik, hogy még csak nem is ismételte magát. Az meg a legyet megbaszta röpében. Emléke szívünkben örökké él.

De én nem érek rá erre, mondatban vagyok. A boldogság ennyi, bűntudatra semmi ok, apámnak volt igaza mégis: ilyen negyvenévesnek kell lenni, mert negyven évesnek ilyen lenni, hogy még el sem kezdődött.

Egy nagy öleléssel a másikra kenni – ez az a dörgölődzés, ami nélkülözhetetlenné tesz. Vagy megöregedni tanúk nélkül, szálegyedül.

Ott állnak tornasorban, egymás fülébe sugdos a tíz, a húsz, a negyvenéves Krisztián. És mire a sor végéig ér a mondat, kihull belőle minden fontosabb szó.

Ó, ha most meghalok, mennyi minden nem kezdődik majd el. Félbe semmi nem marad.

[sharpero-deactivated20171111]

[thedudeleftthebuilding-deactiva]

[hirxeth]

The Danish Girl (2015) dir. Tom Hooper

[most-nem]

Peer Krisztián

[morningpoetry]

Peer Krisztián: A nap, amikor tökéletes vagyok

Csináltam friss csalánteát reggel, nem fizettem a vonaton, ötven plusznál fel tudtam állni, nem mentem sehova taxival, egy hónapra elég füvet vettem, írtam egy verset hazafelé, de nem ébresztelek fel.

[inosanteria-deactivated20181125]

[fotogrimsi-deactivated20180915]

[yorgunherakles]

[fotogrimsi-deactivated20180915]

[neckkiss]

[plasticblisss]

[mimonna]