Úgy döntöttem, hogy semmi szükségem a bazi nagy üveg étkezőasztalra 6 székkel, ezért felteszem Jófogásra és eladom.
Írtak is hamar rengetegen, egy srác mondta, hogy még aznap eljönnének megnézni. A megbeszélt időponthoz képest negyedóra késéssel megérkeztek a párjával, és elkezdték felmérni az asztalt. Minden széket egyesével kipróbáltak, megnézték 360 fokból többször is, fel/le emelték, majd a következő kérdések merültek fel:
Legszívesebben azt mondtam volna, hogy nem, ez teljességgel kizárt, kérlek, ne helyezzetek el rajta terítőt. Kifizethetitek, hazavihetitek, de többször szeretnék elmenni majd hozzátok, hogy lássam, jól van-e az asztal, és jó lenne, ha nem kapnálak titeket azon, hogy leterítettétek. Valami értelmeset muszáj volt válaszolnom, úgyhogy azt mondtam, amit nem kellett volna:
- Persze, lehet, nekem egy barátnőm varrt is hozzá terítőt, csak már nem illik a szobába, ezért nincs rajta. Meg azért sem, mert többször előfordult, hogy vendégeknek fogalmuk sem volt arról, hogy üvegasztal, ezért mondjuk erősebben dobtak rá telefont vagy kulcscsomót, mert nem számítottak rá, úgyhogy levettem, mert emiatt nem praktikus.
- Jaj!!! Rádobták? És hová dobták ezeket pontosan? Eltört valahol?
- Nem. Ezt csak úgy elmeséltem.
- De ha rádobtak valamit ilyen erősen az üvegre, akkor csak lett nyoma. Ez az eredeti asztallap, vagy már ki kellett cserélni?
Újra elkezdődött a körbejárás, megint ellenőrizni kellett, hogy ennek ellenére is minden rendben van-e vele, majd a következő kérdések jöttek halál komolyan válaszra várva:
Amikor megvettem, akkor a székek dobozban voltak?
Elég éles a sarka. Az mennyire szokott előfordulni, hogy mondjuk valaki jön, megy és közben véletlenül beveri valamijét vagy nekimegy?
Ezek helyett a székpárnák helyett rá lehet helyezni másféle párnát is, vajon más párna is jó rá?
Nem, kizárólag ez a pöttyös, egyedi tervezésű, IKEA-ban vásárolt HÖTTYENPLÖTTYEN párna lehet egy segg és e ritka szék között, mással ne is próbálkozz, felesleges, csak erre lehet ráülni.
45 (!) perc után végül megszületett a döntés: megveszik.
Jaj, hát zseniális, már nyitom is a folyosó ajtót, hogy könnyebb legyen kivinni, ám ekkor jött a váratlan fordulat: kifizetik, de még nem viszik el.Vagy elviszik, de csak a székeket. De nem mindet, mert BKV-val vannak. Ezután a szobában ELPRÓBÁLTÁK, eljátszották, hogy ha a székeket most magukkal vinnék, akkor sikerülne-e. És így felemelték a széket és közben lépdestek és mondták, hogy “ÍGY kivisszük a metróhoz, ott ÍGY le kell menni vele, aztán fel, aztán még buszra is kell szállni, akkor ÍGY fogod, teszed fel a buszra”. Mondom szétkapjuk az asztalt, igazából egyikőtök egyik taxival, másikótok másik taxival haza is tudja vinni. Én milyen kocsival hoztam el, amikor megvettem, mondom Opel Tigrával, tök komolyan. Nem, nem viszik el. Szólnak valakinek, akinek van kocsija, és majd eljönnek érte amikor tudnak. Hát, nekem végül is 4 hét múlva szállítják le csak az újat, nem zavar, felőlem legyen, kifizették, elmentek.
Tegnap (2 héttel később) jön a hívás, hogy jó-e nekem, mert akkor eljönnének érte kocsival. Mondom jó. A srác jött vissza egy másik sráccal, egy óra alatt szedték szét, fogom a liftajtót, persze, használjátok egészséggel, csá, én meg közben ki is zártam magam a folyosó ajtó másik oldalára. Negyed óra múlva tudtam bejutni a szomszéd segítségével. 21:30-kor csörög a telefonom, hív a srác, sziahelló, most rakjuk össze az asztalt, és lehet, hogy van olyan eleme, ami nálam maradt, de nem a lakásban, hanem a parkolóban, oké, hol parkoltatok, persze, megnézem. Lemegyek a parkolóba, és hát mi van ott? A fél asztal. Végül 22:00 körül értek ide érte busszal.