Itt vagyunk karok közt ellágyulva... Ha megpróbáljuk... azt megbánjuk ma. Mert mi bennünk dobban... megfájdulna.
Van remény. De nem számunkra...
TheBlackWolf
he wasn't even looking at me and he found me
will byers stan first human second
DEAR READER
let's talk about Bridgerton tea, my ask is open
2025 on Tumblr: Trends That Defined the Year

titsay

JVL

祝日 / Permanent Vacation
noise dept.
Not today Justin

tannertan36

Janaina Medeiros
Cosimo Galluzzi
Peter Solarz

JBB: An Artblog!
d e v o n

Discoholic 🪩
Keni

pixel skylines

ellievsbear
seen from Bangladesh

seen from Türkiye

seen from Canada

seen from United States
seen from Malaysia

seen from Türkiye

seen from United States
seen from United States

seen from Australia

seen from Singapore

seen from Switzerland

seen from Romania

seen from Malaysia
seen from United States

seen from Japan

seen from United States
seen from United States
seen from Canada
seen from Norway
seen from United States
@theblackwolf01
Itt vagyunk karok közt ellágyulva... Ha megpróbáljuk... azt megbánjuk ma. Mert mi bennünk dobban... megfájdulna.
Van remény. De nem számunkra...
TheBlackWolf
Bennem minden érzelem… csak mesterséges, Szívem nem arra tervezték, hogy szeressen Téged...
TheBlackWolf
Szívem környéke, már vérvörösre festve,
A szívem pedig olyan, mintha céllövölde lenne.
Mosoly mellé, kezeim vágom én röhögve zsebre,
Mer' egy ólomgolyónyival lesz több még örökre benne...
TheBlackWolf
Meggyullad a cigi, és a parazsa száll,
A széllel együtt, a szívem is egyszer hazatalál.
Elkerült a boldogság kék madara már,
Nem hiszem, hogy a sarkon valaki... még valaha vár...
TheBlackWolf
Nem hazudhatok többé, mert Én is függője lettem,
Emiatt látom a világot függőlegesben.
Még nem adhatom fel... még nem, hisz a küzdője lettem,
De nem magamat látom a tükörben főszerepben.
TheBlackWolf
Hogyan szeretlek Téged... ha csak szenvedsz?
Hogyan szeressek Bárkit, ha magam sem megy?!
TheBlackWolf
Felemelkedés
Nem voltam más, egy örök vesztes...
Évek teltek és török feljebb!
Kételkedtek...
Nem hagytam magam,
Így végre az életem örömteljes!
Nem fényekben úszok,
Nincs pénzköteg sem,
Lehet az életem nem lesz egy kasszasiker...
Nem végeztem csúcson,
De még törekszem,
Mert az elismerés nem jön... azért hajtani kell!
Az emléked eltűnt, de olykor megmaradt.
A seb utánad elévűlt, de volt, hogy felszakadt...
Sokszor bennmaradt... a lelkemben,
Hogy Te voltál és vagy még az EGYETLEN!
TheBlackWolf
A fájdalom bennem, csontig hatol,
A fülemben hangod, most is dalol.
Téged a mámor dédelget el, de Engem majd a bánat holtomig karol...
TheBlackWolf
Rideg a világ, de bennem éled,
A virág,
Elhervadt már egyszer régen.
Gondodra bíznám, s nem kell többé félnem,
Karjaid közt tudnám, örökké ével...
TheBlackWolf
Mikor szemedbe néztem, tudtam... nincs menekvés,
Mint vibráló képcsőn összetartoztunk, pixelekként.
De megváltoztál azóta, s Én másnak hittelek rég,
Most rebootolt a rendszer, s Rólad sincsen emlék...
TheBlackWolf
Anyám szerint, a világ mocska lettem,
Szavakkal megint, kirámolta csendben,
A szívem.
Hagytam, hogy szilánkokra essen,
De már nem fogom újból felseperni...
TheBlackWolf
Merengő
Nem adom alább!
Beszélek helyetted is,
Ha netán, dadog a szád.
Beszűrődő zajtól dübörög a lelked,
Az ajtó küszöbön, áll a magány…
A szíved százvalahány darabokba,
Nincs, ki ölelne, nincs, ki haza hozna,
Nincs, kiért szíved újra zakatolna,
S nincsen lélek ki otthon hazavár...
Ahol madár se jár,
Mert szíved ajtaja, ma már bezár.
Szorítod erősen a múltad kezét,
De a jelen a sarkon, majd talán bevár…
S belebetegedtél a fájdalomba,
Mert nincsen olyan, aki átkarolna,
De ilyen ez, amikor a bánatodba burkolódzol, pohár felett vágyakozva…
S csak arra vágysz, hogy hozzá bújj,
Hogy a karod ejthesse Őt fogságul,
Addig, ameddig közte el nem szenderül…
Amíg tart az országút…
De Te is tudod, hogy volt már úgy…
Amiben hiszek, az égig viszem,
Ha kell, az utolsó lélegzetig...
... Visz majd a lábam, a célig cipel,
Míg fehér ingem, nem vérrel fedik...
TheBlackWolf
Fogd a kezem... a világ ránk vár!
Veled együtt az élet, nem sivárság már.
Elterjedt bennem, mint egy világjárvány,
Neved, szívem örökké rejti már mátkám!
TheBlackWolf
Sajnálom...
Ne mondj semmit! Én se tudok... a hallgatás már beszédesebb lett.
Félek, nem tudom meghálálni, amit Anyám és Apám elém teremtett...
Az élet egy golyót belém eresztett:
Azt akartam, hogy „Büszke légy”,
Vitatkozásaink közepett tűnődtem;
„Titeket a szeretet fűt-e még?”
A szeretet irántam gyengédebb nem lett, pedig gyerekként tettem érte.
Ígéretek szálltak semmibe el, és nem voltam otthon estebédre…
S egy tisztes lány helyett, csak szégyen… mi jött velem haza,
Soha nem feledem, gesztenye szemedből hulló, könnyeket anya…
De...
Nem tudok már többet adni, a Ti lelketekért cserébe,
De próbálom magam még összerakni valahogy... a kedvetekért egészbe.
De beteg vagyok már évek óta... s félek...
Lassan legyőz a kór...
Mégis van, hogy hébe-hóba élek... de már gyakran mellőz a jó...