Esti séta
Magányos éjszakáidon,
mikor az ég is sötétebbnek tűnik,
Elindulsz te és a fájdalmad,
Csak ti bóklásztok a városban egyedül.
A szemeid valami után nagyon kutatnak.
Talán az elveszett barátok,
Vagy az elmúlt érzések hiányoznak?
A tempód lassú, a lábaid lustán követik egymást.
Bal, jobb, majd megint bal.
Tudom, idegesít ez a megszokás.
Felgyorsítasz, a légzésed szapora, úgy érzed fuldokolsz.
Megállsz, egy ház falának dőlsz és szépen magzatpózba zsugorodsz.
Úgy érzed a világ összement, és valaki a mellkasodon ül,
Sírni kezdesz, mint egy óvodás kinek kedvenc játéka összetört.
Pár perc után szidni kezded magad és próbálsz felállni,
Három lépés után már nem támaszkodsz a falnak, azt mondod megtudod csinálni.
Aztán újra útnak indulsz.
-@tonightmylovetonight