Úgy terveztem, hogy korán lefekszem. Ránéztem az órára: fél 11. Ha éjfél előtt el tudok aludni, az már jó lesz. Letettem a fejem a párnára és becsuktam a szemem. Csend volt, sötét. Csak én, és az éjszaka. Én, és a gondolataim. Én, és te.
Miért is hittem azt, hogy ki tudlak verni a fejemből, és hogy most az egyszer hagyni fogsz aludni? Én bolond! Nincs mit tenni. Reménytelen…
Te mostanra már biztosan alszol. Vajon milyen színű az ágyadon a huzat? És a pizsamád? Milyen pizsama lehet rajtad? Szerintem kék. Igen, a kék jól áll neked, minden árnyalata illik hozzád. Persze a kedvenc kékem rajtad a szemed. Az a gyönyörű, csillogó szemed. Elveszek bennük. Minden pillantásod belefúródik az enyémbe. Ilyenkor a mellkasomat melegség árasztja el, mintha a tekinteted tüze megolvasztaná a szívem.
11 óra. Vajon te kinek a jelenlétében érzed ezt? Nem az enyémben, ez biztos. De mégis milyen vagy akkor, amikor elönt téged valaki láttán a forróság? Zavarba jössz, elpirulsz, mosolyogsz idétlenül? Talán…igen, egészen biztos. Láttam már néhányszor hasonlót, akkor is ilyen vagy, amikor valaki gratulál, bókol, vagy ha épp megismerkedsz egy idegennel. Vagy ha kérdeznek tőled valamit váratlanul, amire nem tudsz mit válaszolni. Vagyis de, tudsz. Mindenre tudsz, hiszen okos vagy. Intelligens, vicces és szellemes. Egy csodaszép test, egy még szebb lélekkel.
Fél 12. Vajon ki lesz az a szerencsés, aki megkaphat téged? Aki úgy igazán megkaphat? Aki előtt te te lehetsz, és aki képes lesz boldoggá tenni? Igazán boldoggá. Boldog vagy most? Jó az életed? Tudom, hogy igen, de nem hiányzik valami? Valaki? Tudom, hogy de…nekem is.
Éjfél. Nem sikerült elaludnom. Kívánok. Mindig kívánok éjfélkor, mert mindig ébren vagyok. Hogy miért? Miattad. És mindig ugyanazt kívánom. Nem, nem téged. Az önzőség lenne. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem az minden vágyam, hogy te is olyannak láss engem, amilyennek én téged. De nem, nem tehetem.
Fél 1. Csak azt akarom, hogy legyél boldog. Olyan, amilyen én soha nem lehetek. Nem lehetek, mert nem érdemlem meg. Te viszont igen. Te mindent megérdemelsz. Mindent.
1 óra. Vajon mit álmodhatsz most? Szoktál rólam álmodni? Látsz engem? Biztos nem. Remélem én most is veled álmodok, mint minden éjjel. Lassan már igazán elaludhatnék, hogy végre együtt lehessünk. Legalább így. Csak egy kicsit. Te és én.
Részlet a képzeletbeli könyvből, amit rólad írhatnék
turnnoffyourmind
prguitarman
stormborns
snowghoul
discoholicmusic
pixelskylines
baratheonpilled
germansingergirl
jacobvanloon
