Jul 3
"Remélem egyszer rájössz, hogy nem így kellett volna elintézni a dolgokat. Hogy elég lett volna beszélni, elmondani, amit érzel, és nem eltávolodni. Mégis, közben remélem azt is, hogy nem kell majd ugyanazzal a fájdalmas tudattal élni, amivel most én küzdök. Mert én még most is minden nap érzem a hiányod, a kimondatlan szavak súlyát, a csendedet, ami hangosabb minden szónál. De bár mennyire fáj, megtanulom, hogy a szerethetőségem nem attól függ, hogy te hogyan döntesz, hanem attól, hogy én magam elfogadom és értékelem magam. És egyszer majd újra képes leszek szeretni... tisztán, bátran, a fájdalom emlékeivel, de már nem rabja annak, aki elment."
- Ismeretlen
