Hangot emelsz. Még hangosabb vagyok. A düh játszadozik bennünk. "Ha most megint elmenekülsz a probléma elől, szakítok veled." arcod komolyságot tükröz. Nem hazudsz, tényleg így gondolod. Könny csorul le arcomon. Csak állunk egymással szemben. Szétestem. Te pedig nagyon jól tudod, hogy ez nem miattad van. Mellettem akarsz lenni. De én csak tönkre teszlek. Te is tudod. Meg akarsz menteni, de nem tudsz. Minden sérelmemet hozzád vágom. Ideges vagy. De nyugodt hangon beszélsz, míg én csapkodok, darabokra esek, zokogok.
Mi történik megint velünk?
De végül mint mindig, ugyanaz a vége. A karodon heverek. Szorítalak magamhoz. Te vagy az egyetlen boldogságom. De ha téged is elveszítelek, nem marad semmi. Bocsánatért epedezek. Nem szólsz, csak szembe fordulsz velem és magadhoz ölelsz. De úgy, mint még soha.
