az mindegy, ha az én világom szétesik, ha tudom hogy a tiéd biztonságban van.
szeretlek

Discoholic 🪩

Love Begins

Kiana Khansmith
occasionally subtle
d e v o n
🩵 avery cochrane 🩵
Aqua Utopia|海の底で記憶を紡ぐ
Claire Keane

No title available

if i look back, i am lost
The Bowery Presents
art blog(derogatory)
Monterey Bay Aquarium

tannertan36
🪼
Show & Tell
RMH
Lint Roller? I Barely Know Her

No title available
Jules of Nature

seen from United States

seen from Mexico
seen from Bangladesh

seen from United States

seen from Ecuador

seen from Netherlands

seen from United States
seen from Venezuela
seen from Spain
seen from Venezuela
seen from United States
seen from Italy

seen from Malaysia
seen from Philippines

seen from United States
seen from Netherlands

seen from Argentina

seen from Canada

seen from Thailand

seen from Algeria
@zs-15
az mindegy, ha az én világom szétesik, ha tudom hogy a tiéd biztonságban van.
szeretlek
Ha tehetném én éveket adnék az életemből csak tudjam hogy vagy még...
A legnagyobb célom, hogy odafent büszke legyél rám.
kedves apa!
sokszor gondolkodom azon, hogy felkéne hívnom téged. megkérdezni hogy vagy, milyen napod volt. de sajnos, van amikor megfeledkezem róla. mint ahogy te is arról, hogy érdeklődj felőlem.
apja lánya, nem gondolod?
én miért nem voltam soha elég jó, Apa?
minél boldogabbnak kéne lennem, annál szomorúbb vagyok.
Nem a te hibád, hogy apukád soha nem mondta hogy, "szeretlek".
Nem a te hibád, hogy apukád soha nem mondta neked, hogy büszke rád.
Nem a te hibád, hogy apukád nem akar veled lenni.
"Ne higyj nekem, hogyha hallasz
Fölkacagni engemet,
Megsiratnál, hogyha látnád
Egy ily percben lelkemet!"
A reggelek a legnehezebbek. Amikor minden ébredésnél eszedbe jut a sok szarság, és össze kell kapard a lelked darabjait, hogy legyen erőd felkelni az ágyból.
fehér bor ízű éjjel, miközben az utolsó cigimre gyújtok, Te vagy az akire gondolva a füstöt fújom.
nem vagyok
csak egy fél ember.
A köd, a csönd sosem ragyog.
Én már ködből, csöndből vagyok.
Kislányként nem így képzeltem el a felnőtt életemet,
Alig vártam, hogy végre felnőtt legyek
Mert mindig boldognak és szabadnak képzeltem el magam...
De ahogy teltek az évek egyre jobban megtört az élet, napról-napra, évről-évre
És mire felnőtt lettem teljesen elvesztettem az irányítást a démonaim felett.
Mára már odáig jutottam, hogy a pszichiátrián ülök, velem szemben egy fehér köpenyes doktornő, aki mindenféle diagnózisokat diktál, és nyugatót, antidepresszánst és szorongasoldót ír fel nekem hogy ez majd segít normálisan élni...
Szóval ez a felnőtt élet...
Nekem nem pszichológusra és gyógyszerekre van szükségem, az elmém már szétesett. Nekem a szüleimre lett volna szükségem, még évekkel ezelőtt, a szeretetükre, a megértésükre és a támogatásukra.
úgy érzem sose lesz egy olyan társaság ahova teljesen betudok illeszkedni.
minden vagas nyom a kezemen egy-egy problemam az eletben, ezert is nehany melyebb, nehany pedig csak felszini serules, de mindketto ugyanugy faj, alig van kulonbseg.
az egyik percben még nevetek, a másikban meg egy idegbeteg pszichopatává változom.