az mindegy, ha az én világom szétesik, ha tudom hogy a tiéd biztonságban van.
szeretlek

No title available
noise dept.
No title available

PR's Tumblrdome
No title available

Love Begins
tumblr dot com
Jules of Nature
d e v o n

@theartofmadeline
$LAYYYTER
"I'm Dorothy Gale from Kansas"

Product Placement
we're not kids anymore.
Misplaced Lens Cap
Acquired Stardust

Janaina Medeiros
Three Goblin Art

Andulka

izzy's playlists!
seen from Malaysia

seen from Sweden

seen from Canada
seen from United States
seen from Sweden
seen from United States
seen from Sweden
seen from Malaysia

seen from Netherlands
seen from United States
seen from Sweden
seen from United States

seen from Singapore
seen from United States
seen from United States
seen from Netherlands

seen from Indonesia

seen from Malaysia

seen from United States
seen from United States
@zs-15
az mindegy, ha az én világom szétesik, ha tudom hogy a tiéd biztonságban van.
szeretlek
Ha tehetném én éveket adnék az életemből csak tudjam hogy vagy még...
A legnagyobb célom, hogy odafent büszke legyél rám.
kedves apa!
sokszor gondolkodom azon, hogy felkéne hívnom téged. megkérdezni hogy vagy, milyen napod volt. de sajnos, van amikor megfeledkezem róla. mint ahogy te is arról, hogy érdeklődj felőlem.
apja lánya, nem gondolod?
én miért nem voltam soha elég jó, Apa?
minél boldogabbnak kéne lennem, annál szomorúbb vagyok.
Nem a te hibád, hogy apukád soha nem mondta hogy, "szeretlek".
Nem a te hibád, hogy apukád soha nem mondta neked, hogy büszke rád.
Nem a te hibád, hogy apukád nem akar veled lenni.
"Ne higyj nekem, hogyha hallasz
Fölkacagni engemet,
Megsiratnál, hogyha látnád
Egy ily percben lelkemet!"
A reggelek a legnehezebbek. Amikor minden ébredésnél eszedbe jut a sok szarság, és össze kell kapard a lelked darabjait, hogy legyen erőd felkelni az ágyból.
fehér bor ízű éjjel, miközben az utolsó cigimre gyújtok, Te vagy az akire gondolva a füstöt fújom.
nem vagyok
csak egy fél ember.
A köd, a csönd sosem ragyog.
Én már ködből, csöndből vagyok.
Kislányként nem így képzeltem el a felnőtt életemet,
Alig vártam, hogy végre felnőtt legyek
Mert mindig boldognak és szabadnak képzeltem el magam...
De ahogy teltek az évek egyre jobban megtört az élet, napról-napra, évről-évre
És mire felnőtt lettem teljesen elvesztettem az irányítást a démonaim felett.
Mára már odáig jutottam, hogy a pszichiátrián ülök, velem szemben egy fehér köpenyes doktornő, aki mindenféle diagnózisokat diktál, és nyugatót, antidepresszánst és szorongasoldót ír fel nekem hogy ez majd segít normálisan élni...
Szóval ez a felnőtt élet...
Nekem nem pszichológusra és gyógyszerekre van szükségem, az elmém már szétesett. Nekem a szüleimre lett volna szükségem, még évekkel ezelőtt, a szeretetükre, a megértésükre és a támogatásukra.
úgy érzem sose lesz egy olyan társaság ahova teljesen betudok illeszkedni.
minden vagas nyom a kezemen egy-egy problemam az eletben, ezert is nehany melyebb, nehany pedig csak felszini serules, de mindketto ugyanugy faj, alig van kulonbseg.
az egyik percben még nevetek, a másikban meg egy idegbeteg pszichopatává változom.