Intro
Röviden: elhatároztam, hogy végighallgatom a Rolling Stone The 500 Greatest Albums of All Time listáját, és mindegyikről fogok írni is. Ezért indítottam ezt a blogot.
Bővebben (tldr deep shit):
Amióta az eszemet tudom, a zene érdekelt a legjobban az összes dolog közül, amivel valaha kapcsolatba kerültem. Hallgattam, néztem, tanultam, énekeltem, később írtam, "szerkesztettem", játszottam, írtam róla. Mindig ott volt, mindig egyértelmű volt, hogy ez van az életemben, átsegített sokszor sokmindenen, rajta keresztül éltem meg dolgokat vagy fejeztem ki magam. De barmennyit is ismertem meg belőle, mindig éreztem, hogy nem elég, és hogy annyi minden van még, amit nem hallottam, és amin keresztül megint csak újabb és újabb helyekre juthatok el.
Alapvetően elektronikus zenén szocializálódtam, amiért nagyon hálás vagyok, mert talán ez az, ami a legtöbb helyről táplálkozott mindig is, és ha az ember elkezdi felfejteni a rétegeit, akkor szinte bármilyen stílushoz eljuthat. Sokmindent ismertem és szerettem meg így, a soultól a reggae-n át a discóig. De egyéb hatások miatt rengeteg pop és a gitárzene is magával ragadott, és ezek jelen vannak a mai napig. Összességében így is elég széles skálán és néha fura szélsőségek között mozog a zenei ízlésem.
Viszont mindig ott motoszkált, hogy sok alapdolog - albumok, előadók, stílusok, korszakok - még mindig felfedezetlen részemről, és hiányzik a nagy képhez.
Az utóbbi években kicsit elvesztettem a motivációmat és a nyitottságomat is ezzel kapcsolatban (is), és bár mindig azt hallgattam, amihez épp kedvem volt (és hát ez a lényege a dolognak, még ha ugyanarról a 7 db számról is van szó hónapokon keresztül) vagy amire szükségem volt, és továbbra is megismertem nagyon jó új dolgokat, mégis azt éreztem, hogy még mindig nem hallottam MINDENT!
Ez a közelmúltban összeért azzal is, hogy szükségem van a kreatív energiáim levezetésére, és valamilyen hosszabb távú elfoglaltságra, vagy ha úgy tetszik, kihívásra, bár nem szeretem ezt a szót.
Szóval így jött, hogy végre akkor belevágok ebbe (is), és mivel az írás is hiányzik, és szintén kreatív kipárolgásaim egyik módja, ezért nem csak meghallgatom ezeket az albumokat, hanem írni is fogok mindegyikről.
Nem recenziót vagy egyéb nagy megfejtéseket akarok, hanem szubjektív véleményt, megéléseket, asszociációt, pillanatnyi állapotot, érzéseket, kapcsolódó élményeket rögzíteni, dokumentálni ezt a folyamatot.
A lista nem csak a terjedelme miatt izgi, hanem mert sok olyan tétel van rajta, ami tényleg teljesen vakfolt, vagy ha nem az, akkor azért nem foglalkoztam vele eddig, mert egyáltalán nem éreztem közel magamhoz. De nem akarok kihagyni semmit. Ja, és persze van rajta rengeteg ismert, szeretett lemez, több helyen összeér a saját kis greatest of all time listámmal is, szóval jó lesz ez! És ha lúd, akkor legyen kövér, úgyhogy megvettem a legutóbbi könyvkiadást - ami csodálatos! - , és az alapján fogok haladni.
Kicsit olyasmi ez, mint amikor a Julie & Juliában Amy Adams terápiás jelleggel végigfőzi a klasszkius francia szakácskönyvet és közben fel-le cikázik az érzelmi hullámvasúton. :)
Elsősorban magamért és magamnak csinálom ezt a dolgot, de persze azt sem bánom majd, ha rácsatlakoznak mások is, és kialakul belőle valami kis könyvklub-szerűség.