A jó hír: megtaláltam a fejembe ragadt észt popdalt a minimális nyelvtudásommal! :3 (avagy a karaokeestekről)
A rossz hír: megtaláltam a fejembe ragadt észt popdalt a minimális nyelvtudásommal...
No tehát. A - mostanra már mondhatni - kedvenc helyemen, a Genialistide Klubiban* rendszeresen tartanak karaokeestéket. Én ugyan még nem jutottam el odáig, hogy magam is énekeljek és szerintem nincs az az alkoholmennyiség, vagyis előbb dőlnék ki, mint hogy elég bátor legyek hozzá, de MINDEGY, közönségként élvezem és ez a lényeg.
Úgy látom, eddig két szervező váltakozik: az egyik az ESN (Erasmus Student Network), a másik meg a Tartu LGBT+. Az utóbbiak eseményei HOMOFOONIA néven futnak (bizonyítva, hogy az ortó szóviccekre való hajlam független a szexuális beállítottságtól) és kifejezetten heteróbarát LMBT+** buliként hirdetik. Bár a klub falait díszítő szivárványos matricák alapján eleve elfogadó helyről van szó, érthető, hogy kellenek olyan események, amelyek kifejezetten az LMBT+ közösségnek szólnak és a többség a kisebbség - vagy legalábbis vendég. Ezeken a bulikon felbukkan egy-két drag queen / king, de a saját fellépéseikhez képest szolidabban (voltam külön drag bulin, majd arról is írok!), van pár extravagánsabban öltöző egyén, meg látni lányokat, akik lányok kezét fogják, fiúkat, akik fiúk kezét, de azért ha olyan szemmel nézem, hogy ez lenne az a buzítóapparát, amitől annyira félnek a homofóbok?!?!? ez nagyon is visszafogott.*** Eddigi tapasztalataim alapján a legrosszabb, ami történhet veled, hogy kénytelen vagy ABBA-t hallgatni. (Na jó 1#, még azt se vagy kénytelen, mert akkor lemész a kocsmába munícióért és na jó 2#, az ABBA igazából kurva jó, csak picsalángos vagyok.)
Egyszer elbeszélgettem egy leszbikus lánnyal, akinek érdekes perspektívája volt, mivel ő észt, másrészt olyan szempontból idegen, hogy nemrég költözött Tartuba, vagyis a város neki is új. Ez pont az észt függetlenség napján, azaz február 24-én volt, azért is emlékezetes, mert a pultnál tálakon álltak jól kinéző halacskás szendvicsek**** és épp a lánytól tudtam meg (sajna a nevét elfelejtettem), hogy az nemzeti eledel és ma este ingyen adják. :) Különben is remek, hogy eddig szinte minden rendezvényen sikerült valakivel megismerkednem - egy másik karaokén pl. egy szőke, kecskeszakállas sráccal, akinek a jóbarátjának épp szülinapja volt, szóval akkor már ittunk az egészségére. Szóval ez is megerősít, hogy megéri magamat "rugdalni" szocializálódni, még ha eddig egyik ismeretségből sem lett komolyabb barátság vagy depláne egyéb...
Bárki beszállhat énekelni, akár több dal erejéig is, DE sorrendben játsszák le a kéréseket, szóval ha sokan jönnek, akkor érdemes minél előbb feliratkozni, ha nem túl későn, vagy egyáltalán sorra akarsz kerülni. Néha az ellenkező probléma is előfordul, egyszer kevesen voltak és egy szőke, teltebb lány mindenkit kedvesen megszólított, nem szeretne-e énekelni? Majdnem szívrohamot kaptam (jó, költői túlzás :)). Az LMBT+ bulikon matricával csalogatják a bátor jelentkezőket, meg van egy persely is, amibe lehet nekik adakozni (belépő azonban nincs). Az is változó, mennyire készülnek fel kifejezett karaokeverziókkal: az egyik bulin gyanúsak egységes dizájnú videók futottak, ahol precízen futott a szöveg, szerintem ott valami karaokeprogramot használtak vagy nemt'om. Máskor viszont csak a YouTube-videók mennek, akár lyrics nélküliek is, ott rákeresnek neten a dalszövegre és azt görgetik (nem röhög, együttérez! többek között a címben említett szám is így ment le).
Hát, nem állítom, hogy a zenék többségét aktívan élvezem - részben a korkülönbség miatt (nem akarok mindig ezzel jönni, de na) - , de azért próbálom megtalálni a szépséget, vagy legalább némi vibe-ot abban is, ami nem az én stílusom. Legfeljebb stratégiailag lemegyek italért. Azért meg lehet ismerni jó / érdekes zenéket, vagy örülni, ha beesik egy kedvenc. Mindegyikre tudok példát. Egyszer fellépett két grúz lány, ahol nem is a zene maradt meg (bár kellemes volt, asszem), hanem hogy hazai dalt adtak elő, úgyhogy a videó hátterében gyönyörű, de számomra (és a többség számára) abszolút OLVASHATATLAN grúz írás futott! Esélyünk sem volt együtt énekelni!!! Az egyik melegbulin meg volt egy srác mankóval, aki a Kinks Lola című számát adta elő, nekem meg leesett az állam, hogy HOGY' NEM ISMERTEM EZT, hiszen a Kinksnek több számát is ismerem és szeretem, de pont EZT nem?! (Itt aztán érdemes figyelni a szöveget!) Volt egy srác, aki a Cream Sunshine of Your Love című számát választotta, na, hozzá külön odamentem, hogy megdicsérjem, csak mosolygott. :) Aztán volt egy lány, aki a Depeche Mode-tól énekelte az Enjoy the Silence-t, ráadásul full karaoke verziót (a lejátszott videón sem volt hang), de olyan gyönyörűen énekelt, hogy beszarás. Imádtam. <3 ("Titokban" depeses is vagyok, egyszótse.) Vagy van ez a Fairytale című szám, amit már duzzogva megszerettem, annyiszor hallottam. Ámde egyéni ízléstől függetlenül, csodálatos, amikor pár emberről kiderül, hogy baromi tehetséges, pl. egy ázsiai lány és egy szőke srác maradt meg, akik elképesztően jók voltak. De persze a kevésbé ügyeseket is viszi a hangulat (ők mondjuk sokszor taktikusan olyan verziót választanak, ahol megy az eredeti ének is ha valaha ráveszem magam, én is így tennék).
És hogy milyenek az észt zenék? Nos, olyanok, mint kb. az angol nyelvű zenék... csak észtül. Én eleve nem szeretem azt a hozzáállást, hogy a magyar zenék mind szarok és csak az angolszász zenék kopott indigóval másolt változatai, szerintem ez túl leegyszerűsítő és igazságtalan és ezt a véleményemet kiterjesztem az összes nem-angol nyelvű zenére is. Nyilván megvan az oka annak, miért adott irányból jönnek az újítások / trendek, de... na. Oké, ezt persze nem tudom bizonyítani, inkább csak érzem, valaki úgyis beszól, hogy nem értek a zenéhez vagy hogy szeretem a depesmódot, szóval a véleményem eleve érvénytelen. :D Ugorgyunk!
Szóval megszólalt egy észt zene és azon kaptam magam, hogy én is dúdolgatom a refrént (és a kivetített szövegnek hála rendesen is tudtam énekelni). A verzék rapbetétek voltak, a rapet nem annyira szeretem, de most ez sem volt rossz. Különös érzés volt, hogy én csak a szavak, mondatok hangulatára hagyatkozhatok, az észtek pedig értik is, hogy mit énekelnek. Mindezek ellenére akkor még nem tűnt úgy, hogy bele fogok szeretni a dalba. Később azonban eszembe jutott a refrén és akkor már folyamatosan dúdoltam, hogy bassza meg, ezt a dallamtapadást csak úgy fogom tudni elűzni, ha meghallgathatom az eredetit, de hogyan találjam meg?!?! Már-már kezdtem beletörődni, hogy bele fogok őrülni, mikor valahogy beugrott, hogy HOPPÁ, ez egy olyan nyelvtani szerkezet, amit tanultunk: a tagadás! És HOPPÁ, felismertem benne a névmásokat! És akkor már beugrott a kulcsszó, az ige, és onnantól kezdve már kidobta a dalszöveget a google kereső:
ma ei kuule sind, sa ei kuule mind
ma ei kuule sind, sa ei kuule mind...*****
Egyrészt tök büszke vagyok magamra, másrészt meg jól kibasztam magammal, mert még jó sokáig ez ment végtelenítve a fejemben (de már csillapodik). :') A klipet is alaposabban megnéztem itthon és hát ezt is imádom. A szőke srác hülye tejbetök-vigyora kontra a sötét bőrű gitáros srác komolyra meredt arca (őt egyébként Mariónak neveztem el magamban, mert PONTOSAN így képzeltem el a Mario és a varázsló címszereplőjét), a passzoló öltözet, az általános idétlenkedés... Valamelyik kommentben írták is, hogy rövid életű volt a zenekar, mert nem akartak annyira befutni, amennyire ez a szám sláger lett, poénzenekarnak csinálták és így is szálltak ki. A többi számukba még nem is mertem belehallgatni, mert mi van, ha nem olyan jó... :T Bár tudom, ez hülye felfogás. Élvezzük a zenét és az életet, amennyire tudjuk és amíg lehet.
*igazából, ha pontosítani akarok, akkor a GenKlubi az az épület hátsó része, vagyis a hozzátartozó emelet, az a klubhelyiség; az elülső, földszintes rész, ahol konkrétan az italmérés / kocsmarész van, az a MÖKU.
**a magyar és az angol ugye csak egy betűvel tér el, de ha már straight helyett a heteró szót használtam az adott mondatban, akkor a betűszóból is a magyart választottam (túlmagyaráztam? túl).
***ezt kiegészíteném azzal, hogy nekem eddig úgy tűnik, Észtországban általában visszafogottabb a nyilvános testi kontaktus - legalábbis messze nem annyira nyalják-falják egymást a heteró párok sem, ahhoz képest, amiket otthon látok. Ezért elég hálás vagyok, mert engem feszélyez az ilyesmi (és NEM, nem csak azért, mert frusztrált szingli vagyok).
****ciki, de nem tudom pontosan, milyen szendvics is az (annyi biztos, hogy kapor van rajta, szóval élből megosztó)... De majd utánanézek és lesz külön poszt! (lassan Végtelen történet fíling ez, érzem...)
*****a jelentése: "én nem hallak téged, te nem hallasz engem". Az észt nyelv egyik elképesztő furcsasága, hogy tagadásnál NEM ragozzák az igét.
