Jules of Nature
Game Changer & Make Some Noise
Show & Tell
occasionally subtle
The Bowery Presents
Misplaced Lens Cap
★
todays bird
No title available
Sade Olutola
bliss lane
Sweet Seals For You, Always
Kiana Khansmith
ojovivo
Not today Justin
hello vonnie
No title available
gracie abrams
No title available
No title available
seen from Ecuador
seen from Denmark
seen from United States
seen from Australia
seen from Germany
seen from France
seen from United States
seen from Brazil
seen from Vietnam
seen from Colombia
seen from Russia
seen from United States
seen from United States
seen from Uruguay
seen from United States
seen from Morocco
seen from United States
seen from United States
seen from Ukraine
seen from United States
@a-monocerotis
azt mondják ne sírj
találkoztok még a
mennyben
de mi van akkor,
ha két különböző
mennyben hittünk
mindketten?
van egy átjáró
egyikből a másikba?
vagy fogjam fel végleg,
hogy elmentél és
soha többé nem jössz vissza?
Örökké a kedvencem lesz
nőként nem az a dolgunk,
hogy parancsszóra szüljünk,
hanem az, hogyha már világra
hozunk egy életet, akkor
megtanítsuk neki azt, hogy
ez nem kötelező
és végképp nem kötelesség
az a gyerek voltam, aki legszívesebben
körülölelte volna az egész világot,
most az a felnőtt vagyok, aki
nem hagyja, hogy megöleljék
az a gyerek voltam, aki legszívesebben
körülölelte volna az egész világot,
most az a felnőtt vagyok, aki
nem hagyja, hogy megöleljék
ha tudnám, miért akarok egyfolytában sírni,
minden annyival egyszerűbb lenne
nőként nem az a dolgunk,
hogy parancsszóra szüljünk,
hanem az, hogyha már világra
hozunk egy életet, akkor
megtanítsuk neki azt, hogy
ez nem kötelező
és végképp nem kötelesség
azt mondják ne sírj
találkoztok még a
mennyben
de mi van akkor,
ha két különböző
mennyben hittünk
mindketten?
van egy átjáró
egyikből a másikba?
vagy fogjam fel végleg,
hogy elmentél és
soha többé nem jössz vissza?
Örökké a kedvencem lesz
az a gyerek voltam, aki legszívesebben
körülölelte volna az egész világot,
most az a felnőtt vagyok, aki
nem hagyja, hogy megöleljék
tudom, meséltem már többször,
de újra leírom, mennyire hihetetlen
hatása és ereje van a szavaknak,
de még hihetetlenebb, hogy csak
a negatív szavak törnek olyan
erősen utat, a pozítívak eltűnnek
valahol a sötétségben
hihetetlen mennyire hatással van ránk mások véleménye,
még hihetetlenebb mennyit vagyunk képesek miattuk változni
rémálomra keltem fel ma, de rájöttem,
hiába ébredtem fel, néha a valóságban
is folytatódnak a szörnyűségek
sok mindenre megtanítottak a tanáraim,
de mégis a kitartás nem volt közöttük...
ha a kitartásra gondolok, mindig plankton
- az a kis zöld lény a spongyabobból -
jut eszembe,
mert gondoljatok csak bele
állandóan eltapossák, állandóan elbukik,
megsérül, kinevetik és megszégyenítik,
de ő mindig feláll és tovább próbálkozik
ha nem ez az igazi kitartás, akkor mi?
az emberek akármikor
lemásolhatják a cselekedeteidet,
de téged soha, mert az vagy,
amik ők soha nem lesznek:
egyedi
ha úgy érzed, senki nem szeret,
ha azt látod, senkit nem érdekelsz,
senki nem hallgat meg
csak csináld azt, amit én
írd ki a világnak, ami bánt
meg fogsz lepődni, hány ember
érzi ugyanazt, mint te
hát nem szomorú?
fél percre van szükségem ahhoz, hogy valakit a szívembe zárjak,
de egy élet is kevés lenne ahhoz, hogy kiengedjem őt onnan
az sem számít, ha nagyon megbánt, mert akkoris szeretni fogom
talán nem fogunk többé beszélni, vagy találkozni, de hidd el
gondolni fogok rád minden nap, nem akarok, de nem tehetek ellene semmit
az ember szeretettre született,
de gyűlöletre éhezett
alvás
szenvedek az alvással minden nap,
éppen ezért készít ki a tudat,
hogy egyes emberek elvárják,
bocsánatot kérjek,
amiért nem értem rá azonnal,
mert tudjátok végre aludtam