Monoceros

A lány, aki szellemet kiáltott, 22🫶🏻

[a-monocerotis]

azt mondják ne sírj

találkoztok még a

mennyben

de mi van akkor,

ha két különböző

mennyben hittünk

mindketten?

van egy átjáró

egyikből a másikba?

vagy fogjam fel végleg,

hogy elmentél és

soha többé nem jössz vissza?

[a-monocerotis]

Örökké a kedvencem lesz

[a-monocerotis]

nőként nem az a dolgunk,

hogy parancsszóra szüljünk,

hanem az, hogyha már világra

hozunk egy életet, akkor

megtanítsuk neki azt, hogy

ez nem kötelező

és végképp nem kötelesség

[a-monocerotis]

az a gyerek voltam, aki legszívesebben

körülölelte volna az egész világot,

most az a felnőtt vagyok, aki

nem hagyja, hogy megöleljék

[a-monocerotis]

🌦️

[a-monocerotis]

az a gyerek voltam, aki legszívesebben

körülölelte volna az egész világot,

most az a felnőtt vagyok, aki

nem hagyja, hogy megöleljék

[a-monocerotis]

🌦️

[a-monocerotis]

ha tudnám, miért akarok egyfolytában sírni,

minden annyival egyszerűbb lenne

[a-monocerotis]

nőként nem az a dolgunk,

hogy parancsszóra szüljünk,

hanem az, hogyha már világra

hozunk egy életet, akkor

megtanítsuk neki azt, hogy

ez nem kötelező

és végképp nem kötelesség

[a-monocerotis]

azt mondják ne sírj

találkoztok még a

mennyben

de mi van akkor,

ha két különböző

mennyben hittünk

mindketten?

van egy átjáró

egyikből a másikba?

vagy fogjam fel végleg,

hogy elmentél és

soha többé nem jössz vissza?

[a-monocerotis]

Örökké a kedvencem lesz

[a-monocerotis]

az a gyerek voltam, aki legszívesebben

körülölelte volna az egész világot,

most az a felnőtt vagyok, aki

nem hagyja, hogy megöleljék

[a-monocerotis]

tudom, meséltem már többször,

de újra leírom, mennyire hihetetlen

hatása és ereje van a szavaknak,

de még hihetetlenebb, hogy csak

a negatív szavak törnek olyan

erősen utat, a pozítívak eltűnnek

valahol a sötétségben

[a-monocerotis]

hihetetlen mennyire hatással van ránk mások véleménye,

még hihetetlenebb mennyit vagyunk képesek miattuk változni

[a-monocerotis]

rémálomra keltem fel ma, de rájöttem,

hiába ébredtem fel, néha a valóságban

is folytatódnak a szörnyűségek

[a-monocerotis]

sok mindenre megtanítottak a tanáraim,

de mégis a kitartás nem volt közöttük...

ha a kitartásra gondolok, mindig plankton

- az a kis zöld lény a spongyabobból -

jut eszembe,

mert gondoljatok csak bele

állandóan eltapossák, állandóan elbukik,

megsérül, kinevetik és megszégyenítik,

de ő mindig feláll és tovább próbálkozik

ha nem ez az igazi kitartás, akkor mi?

[a-monocerotis]

az emberek akármikor

lemásolhatják a cselekedeteidet,

de téged soha, mert az vagy,

amik ők soha nem lesznek:

egyedi

[a-monocerotis]

ha úgy érzed, senki nem szeret,

ha azt látod, senkit nem érdekelsz,

senki nem hallgat meg

csak csináld azt, amit én

írd ki a világnak, ami bánt

meg fogsz lepődni, hány ember

érzi ugyanazt, mint te

hát nem szomorú?

[a-monocerotis]

fél percre van szükségem ahhoz, hogy valakit a szívembe zárjak,

de egy élet is kevés lenne ahhoz, hogy kiengedjem őt onnan

az sem számít, ha nagyon megbánt, mert akkoris szeretni fogom

talán nem fogunk többé beszélni, vagy találkozni, de hidd el

gondolni fogok rád minden nap, nem akarok, de nem tehetek ellene semmit

[a-monocerotis]

az ember szeretettre született,

de gyűlöletre éhezett

[a-monocerotis]

alvás

szenvedek az alvással minden nap, 

éppen ezért készít ki a tudat, 

hogy egyes emberek elvárják, 

bocsánatot kérjek, 

amiért nem értem rá azonnal, 

mert tudjátok végre aludtam