Megmenhetene tán
hogyha megmenthetnélek
ez lett a vesztünk.

Origami Around

Kiana Khansmith
ojovivo
2025 on Tumblr: Trends That Defined the Year

Love Begins
Monterey Bay Aquarium
todays bird

No title available
KIROKAZE
Peter Solarz
AnasAbdin

izzy's playlists!
let's talk about Bridgerton tea, my ask is open
No title available

if i look back, i am lost
I'd rather be in outer space 🛸
h
sheepfilms
Claire Keane
Aqua Utopia|海の底で記憶を紡ぐ

seen from Poland

seen from Indonesia
seen from United States
seen from France

seen from United States

seen from Germany

seen from United Kingdom
seen from Germany

seen from United States

seen from Brazil
seen from United States

seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States
@alfazodiakus
Megmenhetene tán
hogyha megmenthetnélek
ez lett a vesztünk.
A lenyomatod
élőbb bennem, mint azok
akik közt élek.
Hallottam, ahogy elpattan a láncod.
Két pillanattal később kezdtem csak őrjöngeni.
Volt két fülcsengéssel vészterhes másodperc, amiben villámgyorsan felfogtad, hogy szabad vagy, tiéd a terep.
Tulajdonképpen kevéssé emlékszem, mit csináltattál velem.
Most iszom, hogy leszedáljalak.
Iszom, hogy eltűnjön belőlem az önelégültséged, a hatalomittasságod, a felsőbbrendűségi érzésed, amiért a sarokba kényszerítettél és teljesen megtörted az akaratom.
Ahogy ürül az üveg, úgy leszek egyre józanabb.
Gyors fejrántással megszabadulok a leszakadt körmöm maradékától.
Félek. Félek attól a mámoros érzésnek az emlékétől, amivel megajándékoztál.
Sosem sirattalak a világ szeme láttára
de hosszú éjszakákat tartok fent olyan álmok számára
amikben órákon át semmi mást nem teszek
mint nyüszítve zokogok utánad.
Vagy továbblépsz,
vagy állsz egy helyben
és akkor legázolnak.
-sz
Ha te véletlenül egy olyan ember lennél,
aki eldobja magától az állatot, aki bízik benne,
hidegbe, éhségbe, betegségbe, elmúlásba,
tegyél nekem egy apró szívességet,
kövess ki, tilts le, törölj mindenhonnan,
ne is szólj hozzám soha többet,
aztán kérlek, vegyél egy kötelet, de jó erőset,
kösd a nyakadba és lógasd fel magad a csillárra, vagy ahová teszik,
és ha lehetne, ha szabad kérem még egy csekélységet,
ne törd el kapkodva a nyakcsigolyád, hanem légy lassú és gondos, tudod, a jó munkához idő kell,
hogy hosszan és kínok között fuldokolhass,
hogy torz elméd megélhesse tested pusztulásának minden pillanatát,
ezzel nagyon boldoggá tennél engem,
de ha túl nagy kérés, megértem, azzal is megelégszem,
ha csak meghalsz némán és egyszerűen,
mert a világot ezáltal csakis jobb hellyé teheted,
köszönöm szépen.
Részvétem ♡
Bárcsak semmit nem jelentene ez a szó 🤍
Olyan rég vágytál a halálra
mégsem tudok örülni annak, hogy végre sikered van valamiben
megígérted, hogy tartjuk a kapcsolatot
aztán azt gondoltad, a halálod jó kifogás lesz
de ez az én hibám, mert az utolsó pillanatban
nem volt bátorságom látni téged úgy
hogy tudom, az lesz az utolsó
egész életemben tagadtam annak a tényét
hogy egy nap ezt át kell majd élnem
egy nyomor vagyok, egy utolsó utáni szar ember
aki nem érdemli meg azt sem, hogy sirasson.
A lábkörmeimet nézem. Ha lemosom a lepattogzott lakkot, már soha többé nem festhetem ki őket. A tusfürdős flakont, ami ha kiürül, nem vehetek helyette újat. A hajam törött végét, amit nem vághatok le. A kibolyhosodott pulóvert, a lefolyt szempillaspirált, a karácsonyi fényeket, a félig üres sótartót, a megbontott vajat a hűtőben, az elhasználódott fogkefét, a nevetésem visszhangját. Nem tehetek semmit, soha többé, úgy, hogy te létezel.
Oh my poor darling you couldn't do it?
, mert bár örülök nektek, jöttek veletek olyan dolgok, amiknek nem szabadott volna. Az ártatlannak tűnő kék és fehér észrevesz engem, mire szégyellni kezdem magam, tudom, hogy nem itt van a helye, ittlétezése önmagában is disszonancia. Magamhoz ragadom és mélyet lélegzek bele, vigasztalóan szorítom, hátha jólesik neki, hátha megnyugtatja a bőröm érintése, hátha rámismer, milyen volt az én illatom, mikor egy élettel korábban hajtottam le rá a fejemet. Itt kell tartanom. Zaklatottan kapom fel, mielőtt még megsemmisülne egy már nem létező dimenzió haldokló hagyatéka. Nincs körülöttem senki, mégis a pólóm alá csúsztatom és ijedt bűntudattal húzom be a hasam, miközben ellopom magamnak a múlt egy darabját.
Egész életemben rettegtem attól a naptól, amikor itt fogsz hagyni.
Emlékezetessé tetted, ahogy valaha mindent, nem mintha akármelyik másik napot választottad volna, kevésbé lett volna az.
Most elhoztad nekem ezt a napot, és nélküled kell szembenéznem mindennel, ami ezután következik.
Egyetlen dologtól viszont már nem kell félnem soha, soha többé.
Szia, lehet veled beszelgetni? Kerlek kövess be hogy rád tudjak írni.😊
Lehetni lehet, de őszintén nem hiszem, hogy érdemes.
Olyan dolgok hasítanak szét, amiket normális emberek észre sem szoktak venni.
Neked is kellemes kurvaanyád.
Onnan tudom, hogy minden rendben, hogy minden szar.
Belém csapódtál mint
Zuhanó kő a hűs tóba
Fodrokat vertél tajtékot csiholtál
Hogy hullámzott egész lényem és
Ostromoltam saját partjaimat
Majd csend lett
Mint finom gyűrűk sora
Elmúltál kifogytál belőlem
A felszínen miközben
Te magad zuhantál tovább
Megállíthatatlanul legsötétebb sötétembe
Elpihenni örökre