[shakespearesdaughters]

[brokenqueenx]

Lelkileg halott lettem,mert az érzéseket kiöltétek belőlem. Undorodom tőletek..

[brokenqueenx]

Nem akarom engedni magamnak,hogy ennyi könny hagyja el a lelkemet.. Félek attól,hogy valaki meglátja majd,és rá fog jönni; “..soha sem voltam erős.”

[psychosocial69]

A magány bekopogtatott és én ajtót nyitottam neki, hogy ne legyek olyan egyedül...

-psychosocial69

[csakszavak]

Egy ideig le tudod nyelni a rossz dolgokat. Aztán nem marad több hely a gyomrodban és émelyegni kezdesz…

[szaszithoughts]

Rájössz majd, hogy egyedül is megtudod csinálni, és nem kell felesleges embereket gyüjtened magad köré.

[before-i-forget-you]

Minden ember életében vannak olyan meghatározó pillanatok, amikor kicsúszik a kezéből az irányítás, és tehetetlenül nézi, ahogy süllyedni kezd a világa

[kocsmahercegno]

Ha egyszer gyermekeim lesznek és kiskutyát szeretnének, mesélni fogok nekik rólad.

Mesélni fogok az én négylábú hercegnőmről, akivel együtt nőttem fel.

@kocsmahercegno

[barcsakveledlehetnek]

remélem most már jobb neked fent!

szeretlek, örökre. 🖤

[darabokra-tepsz]

Sosem tudtam volna elképzelni az életem nélküled, most pedig nem tudom hogy éljek nélküled.

Saját

[sorozat-idezetek]

Riverdale

[softicyhuman]

Nem tudsz felkészülni a halálra.

[hianyod-mar-faj]

Eddig nem értettem mit értenek az emberek az alatt, hogy “elcsendesedett a világ” körülöttük. Most, hogy meghaltál megértettem.

[tejremuzli]

Aznap este valahogy tényleg úgy éreztem, hogy üresebb lett a világ… 🖤

[konkoly18]

Ha tehetném én éveket adnék az életemből csak tudjam hogy vagy még...

[nemhagyszelni]

Amikor meghaltál, azt kívántam bárcsak én mentem volna el helyetted. Könyörögtem, hogy cserélhessek helyet veled.

Aztán rájöttem, hogy milyen önző vagyok. Ha én haltam volna meg, akkor most neked fájna.

[egy-lany-blogja]

Amikor beteg vagy, bármit megadnál a gyógyulásért, és megígéred magadnak, hogy annyi mindent megteszel, ha Isten ad még egy esélyt...

Amikor meggyógyultál, újrakezded, és legtöbbször nem tartod meg a szavad.

Amikor házas vagy, mindig azt mondod, hogy eleged van a családi felelősségekből és az élettársadból, és szeretsz szabad lenni..

Amikor egyedül vagy, tényleg azt kívánod, bárcsak találnál valakit, akivel megoszthatod az életed...

Amikor autód van, mindig kiakadsz, hogy drága a karbantartás, de szeretnél egy még újabbat..

Amikor nincs autód, eleged van a gyalogos létből, és irigykedsz arra, akinek van...

Amikor a szüleid élnek, eleged van abból, hogy állandóan zaklatnak...

Amikor a szüleid elmentek, bármit megadnál azért, hogy halld a hangjukat, akár csak egy percre is...

Ilyen az ember, örökké elégedetlen lény, aki mindig arra koncentrál, amije nincs...

Idejét vesztegeti, hogy a boldogságot keresi valahol a határtalan univerzumban, miközben valójában „a boldogság ma van, pont itt, körülötte.

Ismeretlen