Elnyúlt pislogás, mély levegő.
Tudtad, hogy úgy érzünk illatokat, hogy a kis molekulák az orr nyálkahártyájára tapadnak?
Most még mellkasod molekuláit gyűjtöm az orromba. Megáll a kezed a hátamon, a másik még a hajamban keresi a kiútat gyengén. Az enyém már egy ideje a hátadon pihen, erőtlen köröket írva bőrödre.
Bőröd börtönébe zártam magam.
Nem akarok szabadulni.
Egy halk nyögés és alszol.
Én még kitartóan körzök a hátadon.
Ez lenne a szerelem?
Határozottan.
Nincs fény a szobában.
Sötét van. Nem szeretem a sötét.
Te szeretsz még? Vagy már csak a megszokás altat?
qSzeretnéd, hogy simogassalak? Zavar? Abbahagyjam? Abbahagyom.
Megfordulok.
Hideg van. Kint. Most már bennem is.
Hangos nagy levegő, fordulsz, magadhoz rántasz.
Boldogság.
Szeretlek.
Még több te tapad az orromba. Még egy utolsó nagy levegő.
Így.
Mostmár nyugodtan alszom el nélküled is.(Azért csak jobb veled)