
izzy's playlists!
noise dept.
EXPECTATIONS

#extradirty
𓃗
One Nice Bug Per Day

No title available
Fai_Ryy
official daine visual archive
Xuebing Du
Sade Olutola
Aqua Utopia|海の底で記憶を紡ぐ
🪼
Lint Roller? I Barely Know Her
Mike Driver
Monterey Bay Aquarium
NASA
Game of Thrones Daily

@theartofmadeline
h

seen from Brazil
seen from Germany

seen from United States
seen from United States
seen from United States

seen from Malaysia

seen from Malaysia
seen from Colombia
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from Belgium
seen from Honduras

seen from Thailand
seen from Nepal
seen from United States
seen from United States

seen from Honduras
seen from Netherlands

seen from Malaysia
@awesomeshellblog
Mariage D'amour, Chopin
Hajnalban a csillagok
Hajnalban a csillagok
lehullnak a földre,
mint a fáról a gyümölcs:
alma, szilva, körte.
Szunyókálnak szelíden
késő délelőttig,
mustillatú sugarak
amíg föl nem költik.
Akkor aztán napsugár-
szálakba fogózva
föllibegnek, mint a pók,
újra a magosba.
Kányádi Sándor
“Self-care is often a very unbeautiful thing.
It is making a spreadsheet of your debt and enforcing a morning routine and cooking yourself healthy meals and no longer just running from your problems and calling the distraction a solution.
It is often doing the ugliest thing that you have to do, like sweat through another workout or tell a toxic friend you don’t want to see them anymore or get a second job so you can have a savings account or figure out a way to accept yourself so that you’re not constantly exhausted from trying to be everything, all the time and then needing to take deliberate, mandated breaks from living to do basic things like drop some oil into a bath and read Marie Claire and turn your phone off for the day.
A world in which self-care has to be such a trendy topic is a world that is sick. Self-care should not be something we resort to because we are so absolutely exhausted that we need some reprieve from our own relentless internal pressure.
True self-care is not salt baths and chocolate cake, it is making the choice to build a life you don’t need to regularly escape from.
And that often takes doing the thing you least want to do.
It often means looking your failures and disappointments square in the eye and re-strategizing. It is not satiating your immediate desires. It is letting go. It is choosing new. It is disappointing some people. It is making sacrifices for others. It is living a way that other people won’t, so maybe you can live in a way that other people can’t.
It is letting yourself be normal. Regular. Unexceptional. It is sometimes having a dirty kitchen and deciding your ultimate goal in life isn’t going to be having abs and keeping up with your fake friends. It is deciding how much of your anxiety comes from not actualizing your latent potential, and how much comes from the way you were being trained to think before you even knew what was happening.
If you find yourself having to regularly indulge in consumer self-care, it’s because you are disconnected from actual self-care, which has very little to do with “treating yourself” and a whole lot do with parenting yourself and making choices for your long-term wellness.
It is no longer using your hectic and unreasonable life as justification for self-sabotage in the form of liquor and procrastination. It is learning how to stop trying to “fix yourself” and start trying to take care of yourself… and maybe finding that taking care lovingly attends to a lot of the problems you were trying to fix in the first place.
It means being the hero of your life, not the victim. It means rewiring what you have until your everyday life isn’t something you need therapy to recover from. It is no longer choosing a life that looks good over a life that feels good. It is giving the hell up on some goals so you can care about others. It is being honest even if that means you aren’t universally liked. It is meeting your own needs so you aren’t anxious and dependent on other people.
It is becoming the person you know you want and are meant to be. Someone who knows that salt baths and chocolate cake are ways to enjoy life – not escape from it.”
-Brianna Wiest, in Thought Catalog
Mindig :D
#falling in #love badly at once (helyszín: London City) https://www.instagram.com/p/BwcijJcFbXJ/?utm_source=ig_tumblr_share&igshid=ju0amcz16o8s
#danube (helyszín: Budapest, Hungary)
#oliversacks #gratitude (helyszín: Budapest, Hungary)
#beautiful #people (helyszín: Brussels, Belgium)
#Ig the #boxer is #waiting for (helyszín: Budapest, Hungary)
#blackandwhite (helyszín: Budapest)
ballagás
-hát elballagtok?
-ti, akik most léptek ki a nagybetűs életbe…
-és most következzen a cések latin tánca. A koreográfiát Havasi Klára tanárnő tanította be.
-átállok a kocsival az árnyékba.
-nem tudom, de szerintem az a nő iszik.
-az Irma néninek meg vettünk egy olyan faliórát, amin a gyerekek osztályfényképe van és a Gyuszika karja a mutató.
-az iskolacsengő ma utoljára szólalt meg nekünk…
-és akkor most nézzük meg az ások után, a cések előtt, a bések kisfilmjét az elmúlt 4 év vidám pillanatairól.
-olyan ideges vagyok, nem emlékszem, hogy kihúztam-e a vasalót?
-anno olyan szegények voltunk, hogy a sötétítőfüggönyt alakította át nagyanyám ballagási szoknyának, ezek meg azt se tudják miből lógjon ki a picsájuk!
-és most Krencsekovszky Ányos, első cés tanuló adja elő ”Szívünkbe égett emléketek” című saját költeményét.
-mikor megyünk már fagyizni?
-sosem feledjük Takács tanár urat, ahogy a háromszögeknél fanyar mosolyával mindig megjegyezte: ”hatvannál még a vonat is megáll”…
-és most Kiss Olga, második ás tanuló énekli el a Metallicától a ”Welcome home” című számot. Triangulumon kíséri: Horváth Alexandra, harmadik bés tanuló.
-kakilni kell.
-most mi vagyunk a középpontban. Most minden tekintet ránk szegeződik. Eljött a pillanat, amiről tudtuk, hogy egyszer el fog jönni, és amit titkon talán vártunk.
-mi olyan szegények voltunk, hogy tartoztunk a hajléktalanoknak, ezeknek meg toronyóra kéne lánccal.
-és most a bések köszönnek el a nyugdíjba vonuló Csokonai Valéria osztályfőnöküktől.
-jaj, Istenkém, mikor még csak ekkora volt ni!
-éhes vagyok.
-megborotválkozhattál volna.
-mikor lesz vége?
-és most Bertalan Klára, harmadik cés tanuló adja elő a Varázsfuvola című operát, ujjbáb feldolgozásban.
-búcsúzunk tőletek. Sosem feledjük, hogy ti, a ”nagyok” milyen szeretettel terelgettetek bennünket, megilletődött elsősöket…
-Hunorka, ne rugdossad az ünneplős cipőddel a kavicsokat! ..azért, mert azt mondtam!
-hogy elrepült ez a 4 év!
-mikor megyünk sütizni?
-tudtam, hogy valami vízfejű bele fog állni a képbe.
-gaudeamus igitur, kikapott a Juventus… HAHAHAHAHA!
-az én időmben szöges léccel vertek és brómos teával itattak, most meg kocsit meg lakást kapnak érettségire!
-tavaly még mi búcsúztattuk a végzősöket, mi díszítettük az osztálytermeket, és most mi kelünk útra, elszoruló torokkal…
-szomjas vagyok.
-Istenem, a tűző napon ennyit állni, megint el fog valaki ájulni!
-és most Lévai Nikolett, negyedik ás tanuló adja elő Ákos: “Ilyenek voltunk” című dalát.
-tisztelt igazgató asszony, tisztelt ballagók, kedves családtagok! Nem kívánok hosszú beszédet mondani, mert tudom…
-bepisiltem.
-amikor kilépünk az iskolafalakon kívülre, egy új világ fogad majd bennünket. Idegen lesz minden, de ha erősek vagyunk, és márpedig azok leszünk, akkor…
-mikor megyünk fagyizni?
-szerintem az ura is iszik.
-és most Kocsis András, második ás tanuló olvassa fel a ”Szalmaláng minden jó pillanat” című novelláját, mellyel a kerületi novella író pályázaton elnyerte a közönség különdíját.
-bekakiltam.
-mi olyan szegények voltunk, hogy a hokedli volt az ebédlőasztal.
-őrizzetek meg jó szívvel emlékezetetekben, vár minket egy ismeretlen, új élet, a felnőttkor küszöbe, Isten veled régi iskolánk!
varázsfuvola ujjbáb feldolgozásban :))
rendes nosztalgia uralkodott el rajtam
el kéne már menni egy jó lagziba ballagásra
helye: Parliament of Hungary, Budapest