Ülök és chillezgetek. Minden este várom a megjelenésed, de ez valahogy sosem jön el. Rossz hírek. Tele vagyok velük.
Mikor meghallom a neved már a szívem kiugrik a helyéről, a lábam megremeg és az agyam elfelejt gondolkozni. Ezt tetted velem.
Reményt adtál, majd elvetted, mint amikor elhitetik egy bezárt madárral, hogy egyszer szabad lehet. Kivettél a kalitkából, majd szépen visszatettél oda. Én meg nem látva semmit a bárányfelhőktől minden szavadat elhittem.
Hazugság volt, minden amit mondtál, tettél vagy kérdeztél. Elengedlek. Majd jön más. Mindig jön más.





















