Sokáig azért nem léptem fel az oldalra, mert azt hittem, hogy a Tumblr depressziósoknak való.. Igazából nem a Tumblr mindenkié. Most, ahogy felléptem és olvasgattam dolgokat, olyan posztokat, rebloogokat olvastam, amik igazából megérintettek.. És ŐSZINTÉN? HIÁNYOLTAM! 20 éves vagyok, egyetemista és vannak barátaim, de valahogy úgy érzem, hogy mégsem. Ahogy az instámon a napokat nézegetve látom, hogy egy csomó barátom, ismerősöm fesztiválozott, bulizott, de ezzel nincs is baj. De az még is fájt hogy annyit sem írtak volna, hogy "Mi újság?" Vagy "Nincs kedved eljönni bulizni?". Belefáradtam, hogy én keressek másokat és itt ezt kiadhatom magamból névtelenül. Voltak olyan posztjaim, amiket sokan reblogoltam, ami jól is esett, mert vannak olyan emberek, akik úgy éreznek, mint én és ettől nem érzem magam annyira egyedül. Sokak bejegyzései is nagyon sokat segítettek, szóval köszönöm nektek. Voltam szerelmes is ám párszor, ahogyan most is. Belezúgtam egy barátomba, aki állítolag heteró, de még is megcsókolt és volt több is. Milyen vicces nem? Az élet picit szívás. Üzenem a srácnak, hogy találja meg magát és vállalja az aki. Én évekig éltem álarc mögött és hazugságokban, mert érdekelt mások véleménye. Szar volt félelmben én élni, hogy kiderül más vagyok és másképp bánnak velem. Mi lesz akkor, ha senkim sem lesz?! Ez egy hazugság és átmeneti gondolkozás. Az élet mindig sodor új embereket melléd, lehet huzamosabb vagy rövid ideig, amiről ők döntenek. Próbálom pozivltívan élni a napjaimat, és pozitív oldalát nézni mindennek. Persze, néha eljön a vihar is, de kinél nem? Tudom sokat írtam, rengeteget, de ha végig olvastad ezt... Akkor kívánom, hogy álmodj, tegyél érte, váltsd valóra és a legfontosabb... Soha, de SOHA ne hazudtold meg önmagad.
turnnoffyourmind
dailybridgerton
jimmyeatworldofficial
titsay
