Bábel trip

Majd emlékezni jó lesz

[babeltrip]

A legtöbb ember azonban nemigen viseli el elégedetlenkedés nélkül az életet, és csak akkor hisz a lét értékében, ha a saját akaratát teljesedni látja, ám távolról sem lép ki önmagából, mint az említett kivételek; ami nem hasonlít rá, azt nem is képes észrevenni, vagy futólag, a körvonalait csupán. Az átlagos, hétköznapi ember számára tehát az élet értékének az az alapja, hogy önmagát fontosabbnak tartja a világnál. Nagyfokú fantáziahiánya miatt nem tudja beleélni önmagát a másik lénybe, és így a lehető legcsekélyebb mértékben vesz részt annak sorsában és szenvedésében. Aki azonban tényleg részt tudna ebben venni, annak kételkednie kellene az élet értékében; ha sikerülne önmagában megragadnia és átélnie az emberiség tudati világának egészét, összeroskadna, egy átokkal a lét ellen, mert az emberiségnek egészében véve nincs célja, így hát az ember a dolgok folyásának szemléletében nem talál vigaszt, csak kétségbeesést. Ha minden tettében a végső emberi céltalanságot látja, akkor saját munkája tékozlásnak tűnik tulajdon szemében. De hogy valaki önmagát az emberiség nevében (és nem csupán individuumként) érzi eltékozoltnak, az már igazán élmények fölötti élmény, ami élmények élménye. Ki tud megélni ilyen élményt? Talán csak a költők. S a költők mindig megvigasztalódnak.

Nietzsche: Emberi, túlságosan is emberi

[babeltrip]

A logikátlanságra szükség van. – A gondolkodót kétségbeejtő dolgok közé tartozik az az ismeret, hogy az embernek szüksége van a logikátlanságra, amelyből sok jó származik. A logikátlanság olyan mélyen gyökerezik a szenvedélyekben, a nyelvben, a művészetben, a vallásban és mindabban, ami értéket ad az életnek, hogy nem lehetne elvonni az életből a szép dolgok gyógyíthatatlan károsodása nélkül. Csak a legnaivabb emberek hiszik, hogy az emberi természet tisztán logikussá változtatható; de ha meg kellene határozni e célhoz való közeledés mértékét, meglátnánk, hogy ezen az úton mennyi minden veszendőbe menne. Időről időre a legokosabb embernek is szüksége van a természetre, azaz logikátlan alapállására a dolgokkal szemben.

Nietzsche: Emberi, túlságosan is emberi

[babeltrip]

Az álom téves értelmezése. – A kulturálódás kezdeti korszakában az ember azt hitte, hogy az álomban egy második valós világot ismer meg; mindennemű metafizika ebből ered. Az álom nélkül nem találtak volna indítékot a világ megosztására. Az álom ősrégi felfogásával függ össze a testre és lélekre való tagolás is, valamint a lélek látszólag testben való megjelenésének hite, tehát ebből származik a szellemekbe és az istenekbe vetett hit is. „A halott él tovább, ezért jelenik meg az élő álmában”: így következtettek évezredeken át.

Nietzsche: Emberi, túlságosan is emberi

[babeltrip]

...ha én meghallom, hogy a Bach, azonnal feláll a hátamon a szőr, mert ide figyelj, nekem van szívem, különben hogy imádhatnám ennyire, ha meghallom, nekem végem, kimegy az erő a karomból, néha azt se tudom, hogy játsszak erőtlen karral, mert a dobhoz erő kell, akarat, ezért dobolok, ezért a dobot választottam, amikor kiosztottuk a hangszereket, de nem azt mondom, hogy állandóan dobolnom kell, nem kell állandóan, viszont néha oda kell ütni, nézem a kottát, és puff!, négynegyed?!, háromnegyed?!, a kisujjamban van, és figyelj, ha mi elkezdjük húzni, hogy mittudomén, hányadik ez-az, meg D-dúr, akkor én az univerzumban vagyok, érted?!, mert ez az univerzum, bzdmeg, mert te egy kivételes helyre születtél, vagy legalábbis itt ejtettek fejre, és mi itt nem születünk félnótásnak, úgyhogy én kiverem a fejedből a félnótát, és belé verem a Bach-ot...

– Krasznahorkai László: Herscht 07769

[babeltrip]

...egy nedves tölgyfalevelet figyelt, ahogy száll a levegőben, és odatapad a széldzsekijéhez. Lehámozta, és tanulmányozni kezdte a felületét. Ritmusokat látott a szerteágazó erekbe írva. Kicsit elszédült, ezért leült egy sziklatömbre az ösvény szélén. A kezét végighúzta a kő felszínén, és a mélyedések zongorafutamot játszottak a bőrén. Felnézett: zene lebegett az égen a felhőpamacsokban, dalok bukdácsoltak le gallyanként egy közeli tető lépcsőzetes zsindelyén. Körülötte mindenhol egy bonyolult alternatív jelölésrendszerből játszó, hatalmas, titkos kórus zengett, és csak arra várt, hogy a melódiáit lejegyezzék. Nem csak a saját zenéje ítéltetett arra, hogy az ismeretlenség homályába vesszen. Szinte minden dallam, amit a világ kínál, örökre észrevétlen marad. És ez a tény nagyobb örömmel töltötte el, mint bármi, amit valaha komponált.

[babeltrip]

Az emberek most már mindenből zenét komponáltak: fúgát fraktálokból, prelűdöket a pi számjegyeiből. Szonátákat írt a napszél, a szavazási jegyzőkönyvek, a sarki jégpáncél élete és halála, ahogy az űrből látszik. Tökéletesen érthető volt hát, hogy egy egész iskola szökkent szárba a biokomponálás talaján, a maga saját közösségével, folyóiratával és éves konferenciáival. Agyhullámok, elektromos bőrvezetőképesség és szívdobbanások: bármi képes meglepő melódiákat alkotni. A lovak vörös vérsejtjeiben DNS-lánckvartettek adják elő az aminosav-szekvenciákat. Egyetlen hallgatónak sem kell több a már létező zenék töredékénél, a sejteken belül valami mégis megállás nélkül, milliószámra gyártja őket.

[babeltrip]

A sablon azonban éppen olyan ősi volt, mint a haldoklásé: egy váratlan fordulat az öregedő testben a nagy hátraarc után, és az ember hirtelen komolyabb hangokra vágyik. Els ezt látta minden belvárosi koncerten, amelyen valaha megfordult: a közönség soraiban csupa-csupa öregember ül. A nézőtér fehér tajtékú tenger. Évekig azt hitte, hogy ezek a gyógyíthatatlanok egy másik kor túlélői, annak a kornak a gyermekei, amikor a rádió zászlajára tűzte az emberek kiművelésének eleve kudarcra ítélt tervét. De az évek elrohantak, az akkori öregek kihaltak, és mégis újabb öregek foglalták el a helyüket. Történik valami a tompuló aggyal, valamilyen ütemváltás, ami arra készteti, hogy elforduljon a háromperces daloktól? Lehet, hogy az öregek azt hiszik, hogy a klasszikusok rejtik a kulcsot ahhoz, hogy halálos ágyukon, az utolsó percben vigaszra leljenek?

Orfeo (Richard Powers)

[babeltrip]

Alkotás közben tükröt készítünk, amelyben másvalaki megláthatja a saját rejtett tükörképét.

A kreatív folyamat – Az alkotás mint életmód (Rick Rubin)

[babeltrip]

Andy Warhol sok festményét más művészek vagy éppen gépek készítették, ő az ötletet adta és megtartotta a szerzői jogot. Akadtak híres kaliforniai rockbandák a hatvanas években, akik nem is zenéltek a saját lemezeiken. És vannak termékeny írók, akik csak karaktereket és sztorit találnak ki, aztán más írókra hagyják, hogy megírják magát a szöveget. Az, hogy a folyamat munkaintenzív aspektusait magunk végezzük vagy sem, nem erkölcsi kérdés. Projekttől függ. Maradjunk nyitottak arra, hogy megtegyünk bármit, amitől a mű a legjobb lesz, jelentse bár ez azt, hogy még jobban elmerülünk a folyamat részleteiben, vagy éppen hogy hátralépünk.

A kreatív folyamat – Az alkotás mint életmód (Rick Rubin)

[babeltrip]

Ha tudod, mit akarsz csinálni, és megcsinálod, akkor szakember vagy. Ha kérdéssel kezded, és az vezet egy kalandos felfedezéshez, akkor művész.

A kreatív folyamat – Az alkotás mint életmód (Rick Rubin)

[babeltrip]

Keresd meg azokat a fenntartható rituálékat, amelyek a legjobban támogatják a munkádat. Ha nyomasztó rutint találsz ki, valószínűleg elkezdesz ürügyeket gyártani, hogy miért bliccelj. A művészetünk érdekében fontos, hogy könnyen betartható napirendet állítsunk össze.

A kreatív folyamat – Az alkotás mint életmód (Rick Rubin)

[babeltrip]

A kreatív folyamatunkat konzisztens keretbe is foglalhatjuk. Gyakran megesik, hogy minél fegyelmezettebb az életmódunk, annál nagyobb a szabadságunk az önkifejezésre abban a struktúrában. Gyakran tekintjük a fegyelmet és a szabadságot ellentéteknek, holott a valóságban társak. A fegyelem nem a szabadság hiánya, hanem harmonikus kapcsolat az idővel. Az időrended és napi szokásaid jó menedzselése elengedhetetlen ahhoz, hogy felszabadítsd a nagy művekhez szükséges gyakorlati és kreatív kapacitást.

A kreatív folyamat – Az alkotás mint életmód (Rick Rubin)

[babeltrip]

A fegyelem nem a szabadság hiánya, hanem harmonikus kapcsolat az idővel.

A kreatív folyamat – Az alkotás mint életmód (Rick Rubin)

[babeltrip]

Úgy tűnik tehát, hogy egy rendszer nem tévedhetetlenségének vagy logikus következetességének köszönheti hosszú élettartamát, hanem a konkurens rendszerek hiányának. A gazdasági modellek elfogadottsága tehát nem attól függ, hogy mennyire hitelesek (még ha a valósággal való hasonlóság sokat dob is a vonzerejükön), hanem attól, hogy mennyire hihetőek, alkalmasak, meggyőzőek vagy hogy mennyire felelnek meg a világ működéséről kialakított hitünknek (azaz kölcsönzött vagy öröklött paradigmáinknak vagy, ha úgy tetszik, előítéleteinknek).

A jó és a rossz közgazdaságtana (Tomáš Sedláček)

[babeltrip]

Az összetörtség egyetlen ellenszere az én teljessége. Lehetséges, hogy a gyógyulás nem egyenlő azzal, hogy eltüntetjük a sebhelyet, de még azzal sem, hogy ellátjuk a sebet. A gyógyulásunk az, ha megtanuljuk becsben tartani a sebesülésünket.

A döntés (Edith Eva Eger)

[babeltrip]

Próbálunk vidám hangulatban ünnepelni, de a hiányzó emberek emléke visszafog. Árvák házasodnak árvákkal. Később hallom majd, hogy az emberek a szüleikre hasonlító emberekkel házasodnak. Szerintem azonban a lezáratlan ügyeinkkel kelünk egybe.

A döntés (Edith Eva Eger)

[babeltrip]

A táborokban vágyakozhattam fizikai közelsége után, és belekapaszkodhattam a közös jövőnk ígéretébe. Ha ma életben maradok, holnapra szabad leszek. A szabadság iróniája az, hogy a szabadságban nehezebb reményt és célt találni.

A döntés (Edith Eva Eger)