Görögöt Törökben? Inkább ne!
Micsoda szójáték! Görögöt Törökben? Inkább ne! Avagy étteremkritika egy budapesti török étteremről, amelyben a görögök méltán híres ételét fogyasztottam el. A gyrost. Nem kellett sokat hezitálnom, hogy hova üljek be egy ebédre vasárnap délben. A Teréz körúton sétálva rengeteg kisebb-nagyobb beülős helyet láttam, azonban a kiválasztottam nem véletlenül nyert meg engem.
A bejárattól néhány méterre is finom illat terjengett a Török Étterem előtt, mely vizuálisan finomnak látszó kajákkal volt spékelve az ablakon át, amikor bepillantottam. Bemenjek? Ne menjek? Éhes gyomrom nem hagyott sokáig gondolkodni. A következő pillanatban már a pultot vizslattam. Mit is egyek?
Bő választék fogadott, saláták és húsok széles tárháza, azonban mégis valami egyszerűnél maradtam. Gyros salátával, sült burgonyával és kapros öntettel. „Csípős lehet?” -kérdezte tőlem tört magyarsággal, ám de meglepően jó kiejtéssel egy dekoratív feltehetőleg török felszolgáló lány. „Köszönöm nem” –válaszoltam gyorsan. Már készítette is csirkehúsból, mint utóbb kiderült.
Fizetés után helykeresésre indultam, mivel akkora volt a kétterű étterem, hogy hirtelen a bőség zavarában azt sem tudtam, hova fészkeljek. Végül a kisebb és kevesebb ember által igénybevett külső –boltíves párkánnyal elválasztott- részen foglaltam helyet a bejárattal/kijárattal szemben. Rossz döntés volt!
Szinte ahogy leültem, még le sem nyeltem az első falatot, már rájöttem, nem vagyok egyedül. Persze, hogy nem, rajtam kívül még körülbelül harminc-negyvenen falatoztak éppen ebben a gyorsétteremben. Azonban még ennél kínosabban sem voltam egyedül. Valaki bámul! Éreztem.
Így legyen ötösöm a lottón. Két „bociszem” bámult. Zsófi.
Zsófi, a pekingi palotapincsi. Egy darabig csak utalt rá, majd nyomatékosított: ő itt enni szeretne! Nem vettem róla tudomást, miért is kellene egy zárt étteremben? Amikor már azonban morgással jelzett, óhatatlanul körbenéztem, vajon hol van a gazdija? Percek múltán derült ki, hogy Zsófi cseppet sem szimpatikusnak mondható hű szolgája az étteremből nyíló telefon szerviz tulajdonosa. Elment az utolsó vevője is, ott is elérkezett az ebédszünet. Zsófi boltba be, gazdi ki, ajtó becsuk. A kellemetlen pillantások pedig véget értek. Legalábbis azt gondoltam. Öt percig, míg a telefonjába burkolózó koma meg nem érkezett, és engedte ismét szabadjára Zsófit.
A „pekingi hölgy” velem már nem foglalkozott, „megcsalt” egy éppen most leülő házaspárral. A női tagnak imponált a kunyeráló nézés, azonban falat itt sem került le a tányérról. Zsófi itt már türelmét vesztve, erőszakkal próbált úrrá lenni éhségén, a férj cipőjének sarkát harapdálva a szék alatt, néha hangos ugatással fűszerezve. Gazdánk eközben néha felnézve a –szomszédasztaltól- a mobiljából lagymatag módon, próbálta rendre utasítani „lányát”.
E malőrök közben fogyott a gyrosom, valamint a 0,33 literes Fantám. Kár lenne néhány szóval elmenni az étel minősége mellett. Már azért sem, mert azóta sem értem, hogy lett szinte hideg a nyársról a szemem láttára levágott hús? Finom volt, de kihűlve roppant illúzióromboló különösképpen Zsófival fűszerezve. A számomra szokatlanul karikára vágott sült burgonya sem volt az igazi, az ízvilága sem passzolt a hús és a kapros saláta ízéhez. Ahány ház, annyi szokás. Szokták mondani. Jéghideg Fanta narancsom igen sokáig kitartott, mivel hőfokából adódóan, csak óvatosan lehetett kortyolgatni. A saláta viszont rendkívül finomnak bizonyult, ami így emelte az ebéd színvonalát, de a csaknem hidegen tálalt húst nem javíthatta fel.
Összességében a hely tökéletesen megfelel egy gyorsétteremnek, ahova beugrik az ember, választ, fogyaszt, majd elviharzik. Az ülőalkalmatosság kicsit „fapados”, az asztal picit ingatag, de a célnak végül is megfelel. Ha a kiszolgálás számlájára írhatjuk a hideg ételt -és hova máshova írhatnánk?-, akkor az pocsék. Az már csak „hab volt a tortán” utólag, hogy fizetésnél a magyar hölgy megkérdezte tőlem, hogy mennyi jár vissza, ha már ötezressel fizetek… Amúgy az egy tál gyros és a Fanta narancs 1780 forintot kóstált, viszont az élmény Zsófival felbecsülhetetlen.
