biológia & irodalom

tudomány és irodalom egy percben.

[wherefunsurvives]

Work Smarter, Not Harder: study tips psychology taught me

study in shorter intervals and take breaks (ie, 40 minutes studying and 20 minutes break)

during your break don’t watch tv or surf the internet. get outside if you can and go for a walk. or at least listen to some instrumental music and walk around your hall. or meditate or do some art. anything that doesn’t require super directed attention. this allows your attention to be replenished. it’s like a muscle and you gotta give it time to rest. tv doesn’t allow for that.

relate the information to yourself and your life. creating visual images will improve your memory.

when studying, take notes by hand and put them in your own words. generating material yourself will encode the material better in your brain, and you’ll remember it better

don’t just reread, rehearse! quiz yourself on the materials. if you use a visual image “memory palace” technique, walk yourself through it. you’re likely to remember information you’ve tested yourself on better.

organizing information into groups that make sense create more connections in your brain and allow you to remember things better. the more meaningful connections you make, the better.

make sure the last thing you do before bed is study. no phone, no netflix. your brain will process what you’ve just done while you sleep and this improve recall.

(feel free to add any!)

[pippiharisnyas]

legyél az, aki mindig is akartál, gyerünk, megvan benned, mondják, a fejfárán meg az áll majd: szép volt, meg okos is, tehetséges, csak hát a lustasága, na az ne lett volna. anyámmal telefonbeszélgetni ugyanaz, mint a lelkiismeretemmel éjszakánként. ugye tudod, hogy ha így folytatod, 80 évesen mész nyugdíjba? nem lesz meg a negyven éved, munkaviszonyban. tudom tudom. ne mondjad már, ma épp jó napom van, eddig még egyetlen hámréteget sem bántottam. mondják ők, de ők nem tudják, hogy nem minden nap lehet ám bármit csinálni. és nem minden napszak. reggel például olvasni jó, aztán sorozatotnézni, de dél körül ezeket már nemjó. dél körül pakolászni jó aztán valami ennivalóra gondolni de nem elkészíteni, esetleg fürödni vagy hajatmosni. elmenni itthonról is jó, de maradni is. 4 után viszont csak hazaérkezni jó, enni, megint sorozatotnézni, aztán sírni vagy aludni. majd 6 körül megint olyanok a fények, hogy abban írni kell vagy gondolkodni, macskátsimogatni, kiülni az erkélyre, följebb hangosítani a zenét. viszont kékórában szigorúan csak az erkélyen jó lenni és cigarettázni, jólesően megsajdulni, de nem túlzásba vinni. utána viszont már nemjó itthon lenni, a sötétedés félóráját mindig csak útközben jó eltölteni, fontos, hogy valahonnan valahová tartson olyankor az ember, akkor nem lesz depressziós a szobára telepedő sötéttől. de ha meg már kellően sötét van, esetleg jó késő is, megintcsak megérkezni jó, egyedül. mással nemjó. mással megérkezni csak világosodásban jó már, esetleg reggel. aztán vannak napok amikor semmitsejó, semelyik napszakban, és ezt ők nem értik. nem értik, hogy felkel az ember, és tudja, hogy ez a nap ma semmire sem lesz jó. “de hát vegyél erőt magadon”. vennék én, tudom, hogy menne, meghát néha szoktam is, de az sosem esik jól. szóval legtöbbször inkább nem veszek. miért csapnálak be titeket, képmutató embereket.

minél többmindent megtudok, annál többször kell ráeszmélnem, hogy semmitsem tudok és nem is fogok tudni. a tudás bizonyítékokat kíván, és nekem semmire sincs bizonyítékom, és senki nem is tud nekem adni. minden érzékelhető valóságot az agy talál ki, és én nem hiszek az agynak, hát azt talál ki, amit csak akar, hol itt az igazság. csak az a biztos, hogy lehet, hogy nem ígyvan vagy úgyvan, vagy úgyse úgyvan, szóval a bizonytalanság az biztos. akkormeg. nem hiszek semmiben, ebben hiszek. sok gondolatom van, néha túlfeszítik a szemgolyómat és kifolynak mellette a szemgödörből. néha a fülemen meg az orromon is folyik kifele. a legsúlyosabb az, amikor a számon is elkezd, akkor már tényleg sokvan belőle. de a szám az utolsó pillanatig zárva van, ameddig csak lehet. most például azt gondolom, hogy azért mégiscsak jobb egyedül, mint hazug többesben, meg hogy mind egyszerre vagytok nagyon távol és mégis nagyon közel bennem, és hogy nem kell, hogy tökéletesre és hibátlanra fejlődjek egy másikhoz, elég, hogyha a másik komplexusai pont passzolnak az enyémekhez. komplexus. komplex us. komp lexus. ja és hogy nem kellett volna megennem azt a túrórudit, anyám is megmondta, hogy nemjó nekem a tejtermék, most meg fáj a hasam. és még azt is gondolom ezekkel teljesen egyszerre, hogy nagyon szép volt az a japán lány tegnap este azon a szórakozóhelyen, de mégsem lennék inkább ő, semmi esetre sem.

[pippiharisnyas]

András László: Mikor van vége

Akkor van vége, amikor vége van.

És nem akkor van vége, amikor befejeződik, mert ha vége van, akkor még folytatódhat ugyan, de ez nem jelent semmit. És nem akkor van vége, amikor másutt (máskor, mással etc.) basznak, hanem amikor vége van. És nem akkor van vége, amikor észreveszik, hanem amikor vége van, és nem is akkor, mikor kimondják vagy kigondolják vagy elhiszik vagy meglátják, hanem amikor vége van. És nem akkor, amikor valami új elkezdődik, mert attól, hogy vége van, még nem kezdődik el semmi sem. Vége nem akkor van, amikor szakítanak, otthagynak, összevesznek, elmennek, lelépnek, kirúgnak, kiugranak. Akkor van vége, amikor vége van.

Amikor vége van, akkor van vége. Nem akkor van vége, amikor már nincs értelme, mert amikor már nincs értelme, akkor még lehet nagyon sokáig és nagyon rosszul. Nem akkor van vége, amikor befejeződik, mert lehet, hogy mikor befejeződik, még egyáltalán nincs vége. Nem akkor van vége, amikor véget akarnak vetni, mert amikor véget akarnak vetni, akkor még javában tart. Nem akkor van vége, amikor valami új elkezdődik. Attól, hogy valami új elkezdődik, még nem lesz vége, mert talán éppen ahhoz kell a valami újnak elkezdődnie, hogy ne legyen vége. Nem akkor van vége, amikor minden érv a mellett szól, hogy vége van, és nem akkor, amikor ezeket az érveket fel is sorakoztatják. Akkor van vége, amikor vége van.

Ha szerdán délután háromkor vége lett, attól még lehet, hogy este hatkor, vagy csütörtök reggel ismét úgy érezzük, javában tart, és csak két évvel később, kedden délelőtt tízkor leszünk benne biztosak, de vége nem akkor van, amikor biztosak leszünk benne, hanem amikor vége van. És lehet, hogy közben még azt hisszük néha, hogy úgy van, mint régen, pedig dehogy. Mindig úgy van, ahogy most van, most pedig vége van. Amikor vége van, akkor nehéz. Ezért van az, hogy egyesek abbahagyják, mielőtt vége lenne, mások viszont továbbcsinálják, amikor már rég vége van.

[biolom]

Szabó Magda: Segítség

“ Ki segítsen? És hogy segítsen?És min segítsen? S mért neked?Mard, mint a farkas, önmagad,megmaradt, éld az életed!87Most eszmélsz fel? Későn kiáltod.Tömd meg új lomokkal lakásod:egy holt se kéri tőled számon,te mért maradtál a világon. “

[biolom]

Örkény István - Budapest

A Kálvin téren egy autóbusz nekirohant egy fának. Hirtelen az egész városban megálltak az összes villamosok. Minden megállt, még a kisvasút is a játéküzlet kirakatában. Csönd lett. Később még felzörgött valami, de csak egy újságpapírt söpört magával a szél. Aztán nekisodorta egy falnak, és még nagyobb lett a csönd.

Nyolc perccel az atombomba robbanása után kialudt a villany, rögtön utána a rádióban lejárt az utolsó gramofonlemez. Egy óra múlva szörcsögni kezdtek a csapok, aztán nem folyt több víz. A lomb is száraz lett, akár a bádog. A szemafor szabad utat jelzett, de az utolsó bécsi gyors már nem futott be a pályaudvarra. Mozdonya kazánjában reggelre kihűlt a víz.

Egy hónap alatt elgyomosodtak a parkok, zab nőtt a gyermekjátszóterek homokozóiban; ezalatt a söntések polcain is beszáradtak az étvágygerjesztő italok. Minden élelmiszert, az összes bőrdíszműárut és a könyvtári könyveket megették az egerek. Az egér roppant szapora állat; ötször is lefial egy esztendőben. Nem sok idő múlva úgy ellepték az utcákat, mint valami bársonyos, iszapszerűen hömpölygő kövezet.

Birtokba vették a lakásokat, a lakásokban az ágyakat, a színházakban a zsöllyéket. Bejutottak az Operába is, ahol a Traviata került színre utoljára. Amikor az utolsó hegedűn átrágták az utolsó húrt, annak pendülése volt Budapest búcsúszava.

De már másnap, az Operával épp átellenben, egy romház kövein megjelent egy cédula:

"Hozott szalonnával egérirtást vállal doktor Varsányiné."

[strmwthskn]

Sándor György

[eat-bacon]

Az élet olyan tragikus, hogy egyik nap még itt van az ember, a másik nap meg szintén

[biolom]

Csend. Mi ez, mi ez, ó, istenem, kerülhet még lejjebb az ember, érhet még kevesebbet?  Gyötrelmes, ziháló, görcsös kimerültség. Minden élet halott, minden élet veszendőbe ment, semmivé lett, a semminél is kevesebb, a semmi csírája. Betegség, ami a szégyenből táplálkozik. Halálos gyengeség, gyengeség, ájulás és ima. Isten, adj nekem megnyugvást, vigyél el, bújtass, hagyj meghalni, ó, istenem, milyen rettenetesen fáradt vagyok, halott vagyok, nem is létezem, megszűnök, ó, istenem, bújtass el engem, és adj nekem békességet!

Dalton Trumbo: Johnny háborúja

[biolom]

Ottlik Géza - A művész és a halál

“- S most tiéd lehetne az élet, a végtelenség. És ilyen könnyen lemondasz róla? Visszaadod? A művész nem felelt, csak nevetett tovább. - Mehetünk? - kérdezte a halál. - Mehetünk. A művész nyakára csavarta kedves, piros sálkendőjét, berakta szekrényébe a szanaszét heverő poharakat, s egy régi dalt dudorászva, amelyre vanszteppet táncolt egykor, elindultak. Esti hét óra volt. A halál fecsegett erről-arról, kaszája ingadozott a vállán. Ráérősen lépegettek a völgy oldalában csenevész bokrok, lucfenyők között.”