- Gyönyörű! - ámuldozott Kata. Csupán fehér színű köntösét viselte az ablak előtt állva, még a lába is mezítelen volt. Hiába figyelmeztetném a nyavalya veszélyére, amilyen szeleburdi, még attól a vékony kelmétől is megszabadulna.
- Ugyan, gyere már! Nézd, milyen csodálatos! – Ha a kedvenc évszakáról van szó, sosem elfogult. Szentül hiszi, hogy a szíve mélyén mindenki az őszért rajong, csak még nem tudja.
Lehetőségem sem volt visszaszundítani, Kata az ágyhoz szökdelt és lerántotta rólam a paplant. Túl fáradt voltam ellenállni, hagytam, hogy a karomnál fogva felrángasson és az ablakhoz toljon. Kinéztem az üvegen át, és meglepődve tapasztaltam, tényleg nem túlzott. A hegyekben mindig érdekes a természet készülődése a téli álomra, fent már havasok a csúcsok, miközben a völgyben még nyílnak a virágok. Az ablakunk alatt álló két nyárfa ágai közt hó szállingózott a puha pázsitra. Szeptember végén ritkaság számba megy a hóesés, ilyenkor még nagyon korai.
-Igazad van, valóban varázslatos.– Kijelentésemet mosollyal nyugtázta, majd közelebb lépett hozzám és karjait csípőm köré fonta.
Mindig megmelengeti a szívemet a lenyűgöző kékestetői vidék. Mint a hegyek szülötte, máshol el sem tudnám képzelni az életemet. Kedvesem is hamar megszerette, ha tehetné, soha el nem hagyná. A felkelő nap sugarai pihentek meg a finom fehér pelyheken, hívogatóan sütöttek be az ablaküvegen. Kata összeszedett annyi havat a párkányról amennyit csak tudott, majd a szerte-széjjel álló hajamra szórta.
- Lassacskán úgy is előkerülnek az ősz tincsek. Én csak látni szerettem volna, milyen lesz majd. - kuncogott a külsőmön.
De persze én sem hagytam annyiban, lehajtottam a fejem és megráztam, a víz pedig az ő arcát lepte be. Felsikkantott és nevetve vállon legyintett, majd felágaskodott és adott egy puszit a számra.
areudirty
germansingergirl
titsay
romaincrisis
dailybridgerton
origamiaround