Sétáltunk
Sétáltunk. Közben fogta a kezem. Megszorítottam a kezét, majd halkan azt mondtam: Nem akarlak elveszíteni! Megállt. Rám nézett, és azt mondta: Én se!
Valami késztetést éreztem arra hogy ezt tegyem. Csak én éreztem. Üres szavak. Az ő szájából ezek hangoztak el. Nem gondolta komolyan. Egyszerűen csak kimondta.Érzelmek nélkül. Mintha semmit sem jelentene. Pedig nekem a világot jelentette. Hazugság volt. Én is tudtam. De elhittem, azzal a tudattal: Hátha most komolyan gondolja..
És megint csalódtam. Megint magamban.



















