2020.06.09.
Tenyleg nem ertem mi tortenik most. Ulok a sotet szobaban es hallgatom a lassu zeneket, kozbe azon gondolkozok mit ronthattam el. Azt mondod hulyeseg, hogy nem szeretsz mar. Csak en beszelem be magamnak. Pedig en erzem. Nem tudom megmagyarazni miert, de erzem. Mar nem ugy csókolsz mint regen, nem ugy olelsz meg, nem ugy mondod, hogy szeretsz. Nem csillog a szemed amikor ram nezel. Nem ugy irsz, ahogy par hete irtal. Nem tudom mit ronthattam el. Nem tudom miert nem mondod el az igazat. Tudom, hogy vagy annyira szivtelen, hogy bele mond a szemembe. De most akkor miert nem vagy annyira szivtelen? Igy csak jobban faj. Alig aludtam. Es mar megint fel 11 elmult, es erzem, hogy ma se igazan fogok aludni. Felek, hogy elveszitelek. Olyan reg szerettem valakit, hogy mar nem is emlekeztem mennyire borzalmasan szar erzes attol rettegni, hogy elveszithetlek akarmikor. Pedig erzem hogy ez lesz... Mindig arrol beszeltem Zsolinak, hogy nekem biztos, hogy jonni fog majd egy akkora pofon az elettol, hogy egy kis idore elmegy a kedvem a kapcsolat gondolatatol. Hat ha te itt hagysz, akkor megkaptam azt a pofont. 5 evembe telt ujra igazan szeretni valakit. Raadasul ugy, hogy azt az embert mindig megprobaltam potolni valakivel, hogy enyhitsem a fajdalmat. Teged nem tudlak potolni, ahogy ot se tudtam. Már meg se probalom... Borzalmasan szeretlek es mar nem tudom elkepzelni az eletem nelkuled. Nem akarok ugy felkelni egy nap, hogy mar nem a te joreggelt uzenetedre kelek. Es elaludni se a joejt uzeneted nelkul. Faj a lelkem. Ha tehetném kiszakitanam a helyerol, hogy ne fajjon ennyire. Tudom, hogy sose fogod latni ezt, hisz nincs jelentosege ennek. De tudnod kell, mindig szeretni foglak. Es koszonom, hogy megtanitottal ujra szeretni. Es hogy megmutattad, hogy jokent is megtudok felelni valakinek. Es, hogy letezik olyan ember, aki elfogad a hibaimmal egyutt. Koszonok mindent bubu. Vigyazz magadra nagyon. Es ne feledd, hogy csodalatos vagy...