CsakEgySrácSemmiTöbb

Az egyetlen ami elől sosem menekűlhetsz, az a saját gondolataid.

[csakegysracsemmitobb-blog]

[csakegysracsemmitobb-blog]

Záró gondolat - “Történetem”

Mint megannyi más történet, ez is csak egy srácról és csak egy lányról szól. Ők ketten rosszkor ismerték meg egymást, túl korán találkoztak. A srác még nem volt önmaga, az élete egy féjdalmas szakaszán ment át és ez hatalmas sebeket hagyott rajta. Látta a lány, hogy valami nincs rendben és úgy gondolta segíteni akar. De sajnos, a lány sem volt rendben, ezt most már sikerült belátnom, akkor sajnos nem, sajnos ez egy késői felismerés, sajnos... Igen, a srác belészeretett és igen a lány nem. Ezen nincs mit csodálkozni a lány lenyűgözte, magával ragadta Őt, de a lány nagyon más voltm, az a fajta, aki csak saját magára figyel, csak saját maga a fontos, csak saját magáért törődik másokkal hogy úgy érezze segíthetett. Ez a lány ilyen volt, felületes és ezért nem látta a srác fájdalmát, valódi érzéseit. Ez egy dologra vezetett, a srác újra és újra és újra romokban hevert. A srácban egyre többször merült fel egy ijesztő gondolat, "már nem ismerek saját magamra...". Elismerem, lehet távol kelett volna maradnia, figyelni a jelekre de nem tudta megtenni, nem tudta mert annak ellenére hogy szíve volt a legkisebb darabokban már, az mégis a lányért kiáltott. Mondanom sem kell, süket fülekre talált. Teltek a napok és jött hát, aminek jönnie kellett, különváltak, hónapokra. Váratlan dolog történ, a lány megkereste, ismét összetalálkozott életük. Te, ki ezt itt olvasod ne bizd el magad, ez nem egy boldog történet. A lány megjegyezte: - Te teljesen megváltoztál... - Dehogy, még mindig ugyanaz vagyok. A srác nem tudott mást válaszolni, hisz nem változott csupán kezdett önmaga lenni ismét, de sajnos, a lány sem változott. Újra félresöpörte a srác érzéseit, nem törödve velük, újra összetörte. A lány megláthatta ismét, akit annyira jól ismert már... Már megint nem beszélünk hónapok óta, ismét érzem, hogy végre önmagam vagyok, egész és nem csupán darabjai egy szép egyéniségnek. A tanulság az egészből, vagy talán egy jótanács. Figyeljetek oda egymásra, mert ha összetörtök valakit vagy hadjátok hogy összetörjenek ezzel mindkettőtöket, saját magatokat és a másik személyt is megfosztjátok attól, hogy megismerhessétek egymást. Ő meg Én, mi nem ismerjük egymást és nem hinném lesz egy harmadik alkalom, ahol ezt megtehetnénk. Ő meg Én, mi már örökké idegenek maradunk...

[csakegysracsemmitobb-blog]

Nyolcadik gondolat - Hazugság

Hazudni rossz dolog, de ez tényleg így van? Persze én is elismerem, hogy vannak hazugságok amiket sosem lett volna szabad elkövetni. Ezek a hazugságok azok, amik sokszor egy életet, barátságot, kapcsolatot tesznek tönkre, olykor családokat szakítanak szét. Igen, hazudni rossz dolog. A hazugságnak ára van, és mégis megteszed. Sokszor azért, mert nem akarsz megbántani valakit. Ezeket nem rosszindulat vezérli sőt, a szeretet, a törődés. Ki ne követte volna már el ezeket és ki ne érezte volna jobban magát ha ily módon hazudtak neki. Szóval a hazugság mégsem olyan rossz dolog? Van jó oldala igen, de a jó sem tud meglenni a rossz nélkül és a legfájóbb hazugságok azok, amiket önmagadnak hazudsz. Már minden renben velem... Jól vagyok... Már nem hiányzik, megvagyok nélküle... Ezek a hazugságok uralmukba kerítik válaszaidat és mindenkinek már csak ezeket mondhatod. Ezen hazugságok ára a fájdalom, mert már képtelen vagy elmondani azt, ami felemészt legbelül. Pedig semmi sincs rendben... Össze vagyok törve, a szívem sajog... Hiányzol és bele halok... Ezeknek az árát elviselni a legnehezebb mert csak te magad cipeled a súlyát. Ma Én is megtettem és igen, fáj, de tudjátok mit? Ha valah újra kérdez ismét megteszem, mert Én ilyen vagyok. Elég ha csak egyikünknek fáj...

[csakegysracsemmitobb-blog]

Úgy érzem végre elfogattam, hogy nem jelentettem neked semmit bár te jelentettél nekem mindent......

[csakegysracsemmitobb-blog]

Hetedik gondolat - Boldogság

Na és ez mi...? Ennyi volt az eredeti gondolatom a boldogságról, de úgy gondoltam mégis kibővítem így rá egy hétre, hogy miért. Játszunk egyet, a képzelőerőre lesz szükség... Éreztétek már azt, hogy egyedül vagytok, hogy senki sincs aki figyelne, törődne, szeretne titeket? Ez egy nagyon rossz érzés ugye? És előfurdult már az veletek, hogy belészerettetek valakibe de az viszonzatlan marad? Ez talán még rosszabb, szerintem legalább is... Na most kell a képzeletetek. Rakjátok össze ezt a kettőt és képzeljétek el, hogy ez kisér végig az egész eddigi életetekben, csak ezt érzitek és csak ezt tapasztaltátok meg. Ha ez sikerült akkor tudjátok miért csak négy szó volt, amit eredetileg írtam....

[csakegysracsemmitobb-blog]

Hatodik gondolat - Barát(ság)

Mindenkinek vannak barátai, vagy kötött barátságokat. Egy barát(ság) nem nézi a nemed, vallásod, bőröd színét, nem nézi a politikai nézeteidet, mégis nehéz igaz barátot találni. Igen vannak barátságok érdekből, a látszat kedvéért, de ezek nem tartósak, valójában szerintem ezeket csupán ismeretségeknek kellene nevezni. Egy igaz barátság sokkal több ezeknél. Ha találsz egy barátot Őt hatalommal ruházod fel, közel engeded magadhoz, sebezhetővé válsz és igen, vannak barátok akik ezt kihasználják, kihasználják hogy csak pletykálhassanak, kibeszéljenek a hátad mögött. A barátság egy kétélű kard, ha nem vigyázol könnyen megvág, mégis szükségünk van barátokra. Egyedül nagyon nehéz. Egy igaz barát támogat, melletted áll, jelen van az életedben, megvígasztal és leórdítja a fejed, ha pont ez kell. Egy igaz barát meglátja ha baj van, faggat és ezzel néha az idegeinkre megy de Ő tényleg a barátunk mert mindezt csak szeretetből, törődésből teszi. Mert fontosak vagytok egymásnak, mert támogatni, segíteni akarjátok egymást. Sokan mondják, hogy nem lehet barátság egy Nő és Férfi között, de szerintem igen is lehet. Velem is megtörtént jópárszor már, hogy megismertem, megkedveltem, barátok lettünk, beleszerettem. Nem jött össze... mégis azóta is nagyon jó barátok vagyunk. Az is igaz, hogy van kivétel, velem ez is megtörtént egyetlen egyszer. Akárhogy próbáltam, nem tudtam barátja lenni csupán, túlságosan különleges volt nekem de azóta is foglalkoztat jól van-e, mégha nem is lehet velem. A barátok, barátság egyike a szép dolgoknak életünkben, egy igaz barát hát... Ő egy ritka kincs.

[csakegysracsemmitobb-blog]

Bárcsak szakíthatnék valakivel, mert akkor volt valaki aki szeretett...

CsakEgySrácSemmiTöbb

[csakegysracsemmitobb-blog]

-Minden rendben? (valaki a bárpultnál) -Persze.... Csak folyton.... folyton azon agyalok, hogy mit csinálhat amikor nem vagyok ott.... Tudom hogy milyen kanapéja van.... és nem tudok nem arra gondolni, hogy hányan fordúlnak meg rajta.... egy srác, meg egy másik.... egy harmadik, mindenki csak Én nem, mindenki ott üldögél... -Hát.... szerintem csak meg kéne fektetned valakit (válaszolta indulás közben)

The Awkward Moment (Csajkeverők)

[csakegysracsemmitobb-blog]

Ötödik gondolat - Dualitás

"Az éremnek két oldala van" - de mit is jelent ez? Ez az apró igazság szerintem egész életünkben végigkísér bennünket. A dualitás mindenben ott van ami körbevesz, az életünkben, a kapcsolatainkban, gondolatainkban. Jó és rossz, meleg és hideg, boldog és szomorú, szeret és nem szeret, bármit is hoznék fel példának megtalálható benne. Egy barátság is lehet kettős, míg beszélgetsz vele és megosztod vele a dolgaid barátnak bizonyúl de amint hátat fordítasz neki az ellenségeddé válik, kibeszél és megosztja azt másokkal amit csak vele akartál megosztani. Mi emberek, ha valaminek meglátjuk a jó oldalát hajlamosak vagyunk rá, hogy felkutassuk a rosszat de fordítva ez nem mindig igaz, beletörődünk a rosszba és nem keressük a jót. De miért? Szerintem azért, mert ez a könnyebb. Könnyebb negatívnak lenni, könnyebb hagyni, hogy rossz irányba menjenek a dolgok mintsem tennünk kellene azért, hogy minden jó legyen. Mert igen, a pozitív dolgokért küzdeni kell, a pozitív dolgokért tenni kell, mert ha nem így teszünk, nem veszünk magunkon erőt és nem fektetünk bele energiát mindig is az érme árnyékos oldalán találjuk magunkat. Légy pozitív, küzdj a jóért, mert minden rosszban van valami jó, szerintem igenis megéri.

[csakegysracsemmitobb-blog]

Negyedik gondolat - “Ő+Én”

Ez mellett nem mehetek el, nem hagyhatom ki, hogy ne beszéljek róla, hogy ne említsem meg Ő-t. Ő volt az a személy, aki eddigi életem során a legnagyobb hatással volt rám, Ő volt az, aki a legboldogabbá tett és Ő volt az is, aki a leginkább összetört. Csak kevesek mondhatják el, hogy kimondtam nekik azt, hogy "szeretlek", de Ő volt az, akinél ez az érzés volt a legerősebb. Ő volt az, aki megmutatta az élet szebbik oldalát és Ő volt az is, aki megmutatta a visszautasítás igazi fájdalmát. Ő volt az, aki magához láncolt és Én voltam az, akit felperzselt a vágy. Ő volt az, aki ellökött magától és Én voltam az, aki romokban hevert. Ő volt az, aki keresett és Én voltam az, aki vele volt ha fájt, ha unta magát, Én voltam az, aki láthatta gyönyörű mosolyát. Ő volt az, aki nem engedett és Én voltam az, aki nem bírta tovább. Ő volt az, aki engem sosem látott és Én voltam az, aki figyelte minden mozzanatát. Ő volt az, aki talán sosem gondolt rám és Én voltam az, akinek Ő töltette ki minden gondolatát. Ő volt az, aki mindig mást keresett és Én voltam az, aki csak Ő-t és senki mást. Ő volt az, aki csak a barátom akart lenni és Én voltam az, aki nem tudott. Ő volt az, aki nem akart az élete részévé tenni és Én voltam az, aki már nélküle élni sem tudott. Ő az, akinek Én már csak egy elfeledett, halvány emlék vagyok és Én vagyok az, akinek Ő jobban hiányzik, mint víz alatt a levegő... Mindenhol és mindenki azt mondja, hogy az idő begyógyítja a sebeket és van benne igazság, az idő múlásával már Én is kevesebbet fulladozom nélküle, de akármennyi idő is telt el, Én vagyok az, aki még mindig ugyanúgy szeretem Ő-t.

[csakegysracsemmitobb-blog]

Első három - Szentháromságom

Szerelmesen vagyok magányos, magányosan szenvedek...

[csakegysracsemmitobb-blog]

Harmadik gondolat - Szerelem

Na igen, a nagybetűs Szerelem. Ki ne élte volna már át, kit nem sodort volna magával. Mert megragad, mert felemel, felperzseli az egész lényed, átjárja azt. Ha még nem élted át, hidd el, át fogod és ha már átélted, tudod miről beszélek. De mi is a szerelem? Szerintem nem más, mint életünk beteljesülése, egy tavaszi napfelkelte mikor a nap meleg sugarai szétfoszlatják szürke hétköznapjaid ködfelhőit és egy színes világ tárul fel elötted. Ha rátalálsz, hirtelen változik meg minden, nincs kiút, nem menekülhetsz, a rabja leszel. Talán ez az egyetlen börtön amiben örömöd lelheted. Az, ki iránt szerelmet érzel lesz a legfontosabb neked, az hogy a közelében lehess, hogy megnevettesd, magadhoz öleld, hogy kimutasd és kimond azt "szeretlek". Mindent megteszel, hogy boldognak lásd mert akkor te magad is azzá válsz. Ő kiegészít, teljessé és jobbá tesz. Csodállatos érzés a szerelem hát nincs igazam? Ha itt "igent" mondtál, irigyellek. Többször is voltam már szerelmes, a legutolsó nem is olyan rég, de nekem a szerelem egyenlővé vált az első két gondolatommal. Számomra a szerelem mindig is, minden alkalommal viszonzatlan volt, egyoldalú. Én szerettem de a válasz újra és újra "nem". Ezért irigyellek, irigylem azt, kinek beteljesedik a szerelem. Feladhattam volna, de nem teszem mert számomra elviselhetetlen az a gondolat, hogy ne szeressek, mégha az eddigi tapasztalatok azt sugalják, hogy fájni fog, szenvedés, magány és egy összetört szív jut csak nekem. Hogy miért? Talán csak vak remény de reménykedem, hogy egy nap Én leszek az, kire irigykedhetsz.

[csakegysracsemmitobb-blog]

Második gondolat - Szenvedés

“Miért kellett ennek így történnie?” “Hol rontottam el?” “Ez megint csak nekem fáj?” Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor úgy érzi “mindennek vége”,“nem bírom tovább”. Igen, akárhogy is szeretnénk, akármennyire is jónak tűnik minden, ez a pillanat utolér bennünket. Különös lények vagyunk mi emberek mert képesek vagyunk gondolkodni, érezni. Igen, ezekből a gondolatokból és érzelmekből születtek meg művészeink, költőink legszebb alkotásai, de pont ezek a gondolatok az okai, hogy olykor-olykor elhatalmasodik rajtunk a fájdalom és szenvedünk és szenvedünk…. Valaki a munkája miatt, valaki a családtagjai miatt, valaki szerelme miatt és még sorolhatnám, társadalom, hovatartozás, stb… A lényeg, hogy valami mindannyiunknak fáj és okoz szenvedést. Nekem az egész életemet elkíséri, mert szenvedek, mert fáj. Hogy mi az oka? Miből fakad? Az én esetembe mindig ugyanaz. Visszautasítás, az az érzés, mikor nem vagy fontos és nem kellesz. Az mikor feleslegesnek érzed magad, ettöl a legnehezebb szabadúlni, főleg ha újra és újra megtörténik. Ettől magányos vagy, ettöl szenvedsz és már nem tudod mit tehetnél hogy ne így legyen. De így van, nekem fáj, én szenvedek, én csak ezt ismerem. “Az élet szép” - ezen csak nevetek. Ezt a részét még nem sikerült megtapasztalnom, ezért csak szenvedek…

[csakegysracsemmitobb-blog]

Első gondolat - Magány

Egész életünkben van velünk valaki. Születésünk elött ez csak egy személy de mikor a világra jövünk, már mások is körül vesznek minket. Kezdünk felnőni és újabbnál újabb csoportokba kerülünk. Iskolatársak, munkatársak, barátok. Mindig és mindenhol van velünk valaki, ezzel mind így vagyunk és mégis, mégis sokunknak, beleértve saját magamat is, az életünk része a “magyány”, Hogy lehetséges ez? Miből fakad? Miért van ez így? Ezen kérdésekre csak egy válasz lehet. Mi magunk menekülünk a karjaiba, mi magunk keressük. Néha jól esik egyedül lenni, nincs igazam? Lezárni egy életszakaszt és visszavonúlni picit. De senki sem szeret sokáig magányos lenni, az ember végűl is társas lény, ezért ismét magára hagyjuk, társaságot kutatva. És mivan ha még sem? Mivan abban az esetben ha a társaság maga az ok, hogy magányossá válunk? Annak ellenére hogy barátok, család vesz körül, lehet valaki magányos. Annak ellenére hogy minden rendben, lehet valaki magányos. Nem mutatod, nem beszélsz róla, szép csendben, önmagadban hiányt érzel. “Néz körül, itt ez a sok ember ki körül vesz”- mégis csak a magány a társad, mert hiányzik valami, valaki. Én ilyen vagyok. Szép csendben, egyedül. Sosem találtam meg azt, aki kiszakított volna a “magány” öleléséből, aki kitöltötte volna jelenlétével azt a végtelennek tűnő űrt ami az évek múlásával kialakult bennem. Az én magányom innen fakad. Ez hogy alakított, milyenné tett? Az legyen egy későbbi “gondolat”.