[orokkeatied2017]

Megszakad a szívem, de sétálok tovább, mintha mi sem történt volna.

[sesizzligindendarbe]

[darkdeadbutterfly]

🥲💔

[parlementmaviisi]

The activity we need

[barbeside]

Senki nem beszél arról,milyen kimerítő egy több éves kapcsolatban lenni úgy,hogy tudjuk hogy tönkretettük már egymást és a történetünk egyszerüen nem tarthat örökké.. De a fájdalom mellett a szeretet a legtöbb.

[xszerelmes-lelekx]

„A pohár széle”

Azt hiszem, valahol ott rontottam el, hogy mindig azt hittem, még egy kicsi belefér. Hogy a szívem olyan, mint egy végtelen pohár, ami elbírja a csendet, a bizonytalanságot, a kimondatlan szavakat. Hogy a szeretet majd kipárnáz mindent, amit a valóság megtépáz.

Sokáig hittem, hogy az a jó, ha mindent tűrök. Ha megtanulok elhallgatni dolgokat, amik bennem ordítanak. Ha nem szólok, amikor fáj, mert „úgyis elmúlik”, meg „nem akarok terhet rakni rád”.

De az a furcsa, hogy a pohár nem attól telik meg, amikor valami nagy tragédia történik. Hanem attól a sok apró, hétköznapi fájdalomtól, amit magyarázat nélkül lenyelt az ember.

Egy félmondattól, amit túl komolyan vett.

Egy mozdulattól, amit túl sokáig őriz.

Egy választól, ami nem jött meg időben.

Néha úgy érzem, nem akkor tört össze bennem valami, amikor elmentek az emberek. Hanem sokkal előbb, amikor még itt voltak, csak már nem nekem.

Mert lehet valaki fizikailag közel, mégis távol.Lehet valaki a szobában, de már nem az életedben. Lehet valaki rád néz, és mégsem lát.

Azt hiszem, azért fájt ennyire, mert sokáig hittem, hogy mindezt túl lehet szeretni.

Hogy elég lesz, ha jobban igyekszem.

Ha halkabb leszek.

Ha türelmesebb.

Ha megmagyarázom magamnak, miért nem kapom meg, amit adok.

Aztán egy nap rájöttem: nem a szeretetem volt kevés. A pohár volt tele, csak én nem akartam észrevenni.

És talán most először nem úgy nézek erre a megtelt pohárra, mint valami veszteségre. Hanem mint egy jelre, hogy végre ideje letörölni az asztalról mindent, ami túlfolyt rajta. És megtanulni újra megtölteni — lassabban, tisztábban, valami mással, valaki mással, vagy talán csak önmagammal.

[im-leaving-soon-s2]

Nem hiszem, hogy igazán élek. Mármint... csinálom, amit kell. Felkelek. Megcsinálom, amit elvárnak tőlem. Mosolygok, amikor kell. De olyan, mintha üvegen keresztül nézném az életem. Minden tompa, távoli. Csak létezem – lélegzem, járok, beszélek. De nincs bennem szikra, cél, valódi öröm. Látom, ahogy mások nevetnek, terveket szőnek, álmokat kergetnek. Én meg csak itt vagyok, beragadva ugyanabba a körforgásba, és azon tűnődöm, mikor fogom újra élőnek érezni magam.

[ejfelihullocsillag]

Ha egyszer megmutatod egy férfinak, hogy mindenen keresztül is mellette maradsz, ő majd mindenen is keresztül visz.

[xszerelmes-lelekx]

„Ha egyszer majd megkérdezik, hol veszítettem el magam, nem helyet mondok, hanem egy nevet.”

[mysekai]

Néha elgondolkodom, hogy élet ez egyáltalán?

[darkdeadbutterfly]

Kurvára nem ..

[hellosziaa-depi]

Nem tudsz megváltoztatni egy embert, aki nem lát problémát a tetteiben.

[xszerelmes-lelekx]

Sokáig azt hittem, a szeretet az, amikor elviseled a fájdalmat.

Ma már tudom: az nem szerelem volt.

Csak megszokás, hogy ugyanaz a kéz simogat, amelyik sebet ejt.

[csakszavak]

Mikor átöleltem, úgy éreztem; hazaértem.

[orokkeatied2017]

Fáj, hogy bármennyire próbálkozom, soha nem érzem azt, hogy elég jó lennék.

[gabortob43]

Annyit sírtam, hogy elfogytak a könnyeim.

[im-leaving-soon-s2]

,,Maradtam akkor is, amikor nem éreztem magam szeretve, és ez alapvetően mindent elmond arról, mennyire akartam, hogy te legyél az."

[im-leaving-soon-s2]

A bocsánatkérés változás nélkül nem bocsánatkérés csak manipuláció.

[darkdeadbutterfly]

Azon gondolkodom hogyan csináljam.. Magamban már el temettem és lezártam az egészet. De kimondani még mindig nem bírom..