Megszakad a szĂvem, de sĂ©tálok tovább, mintha mi sem törtĂ©nt volna.

oozey mess

@theartofmadeline

Origami Around
Claire Keane

Discoholic 🪩
Mike Driver

祝日 / Permanent Vacation
Monterey Bay Aquarium
Sweet Seals For You, Always

Love Begins
One Nice Bug Per Day

JVL

#extradirty
Three Goblin Art
Misplaced Lens Cap
Not today Justin
d e v o n

No title available

izzy's playlists!

JBB: An Artblog!

seen from United Kingdom
seen from United States
seen from Guatemala
seen from United States

seen from United States

seen from United States
seen from United States

seen from United States
seen from South Korea
seen from United States

seen from Poland

seen from Brazil
seen from United States

seen from TĂĽrkiye

seen from Italy
seen from United States

seen from TĂĽrkiye
seen from Spain
seen from TĂĽrkiye

seen from Greece
@darkdeadbutterfly
Megszakad a szĂvem, de sĂ©tálok tovább, mintha mi sem törtĂ©nt volna.
🥲💔
The activity we need
Senki nem beszĂ©l arrĂłl,milyen kimerĂtĹ‘ egy több Ă©ves kapcsolatban lenni Ăşgy,hogy tudjuk hogy tönkretettĂĽk már egymást Ă©s a törtĂ©netĂĽnk egyszerĂĽen nem tarthat örökkĂ©.. De a fájdalom mellett a szeretet a legtöbb.
„A pohár széle”
Azt hiszem, valahol ott rontottam el, hogy mindig azt hittem, mĂ©g egy kicsi belefĂ©r. Hogy a szĂvem olyan, mint egy vĂ©gtelen pohár, ami elbĂrja a csendet, a bizonytalanságot, a kimondatlan szavakat. Hogy a szeretet majd kipárnáz mindent, amit a valĂłság megtĂ©páz.
Sokáig hittem, hogy az a jĂł, ha mindent tűrök. Ha megtanulok elhallgatni dolgokat, amik bennem ordĂtanak. Ha nem szĂłlok, amikor fáj, mert „úgyis elmĂşlik”, meg „nem akarok terhet rakni rád”.
De az a furcsa, hogy a pohár nem attól telik meg, amikor valami nagy tragédia történik. Hanem attól a sok apró, hétköznapi fájdalomtól, amit magyarázat nélkül lenyelt az ember.
Egy félmondattól, amit túl komolyan vett.
Egy mozdulattól, amit túl sokáig őriz.
Egy választól, ami nem jött meg időben.
Néha úgy érzem, nem akkor tört össze bennem valami, amikor elmentek az emberek. Hanem sokkal előbb, amikor még itt voltak, csak már nem nekem.
Mert lehet valaki fizikailag közel, mégis távol.Lehet valaki a szobában, de már nem az életedben. Lehet valaki rád néz, és mégsem lát.
Azt hiszem, azért fájt ennyire, mert sokáig hittem, hogy mindezt túl lehet szeretni.
Hogy elég lesz, ha jobban igyekszem.
Ha halkabb leszek.
Ha tĂĽrelmesebb.
Ha megmagyarázom magamnak, miért nem kapom meg, amit adok.
Aztán egy nap rájöttem: nem a szeretetem volt kevés. A pohár volt tele, csak én nem akartam észrevenni.
És talán most először nem úgy nézek erre a megtelt pohárra, mint valami veszteségre. Hanem mint egy jelre, hogy végre ideje letörölni az asztalról mindent, ami túlfolyt rajta. És megtanulni újra megtölteni — lassabban, tisztábban, valami mással, valaki mással, vagy talán csak önmagammal.
Nem hiszem, hogy igazán élek. Mármint... csinálom, amit kell. Felkelek. Megcsinálom, amit elvárnak tőlem. Mosolygok, amikor kell. De olyan, mintha üvegen keresztül nézném az életem. Minden tompa, távoli. Csak létezem – lélegzem, járok, beszélek. De nincs bennem szikra, cél, valódi öröm. Látom, ahogy mások nevetnek, terveket szőnek, álmokat kergetnek. Én meg csak itt vagyok, beragadva ugyanabba a körforgásba, és azon tűnődöm, mikor fogom újra élőnek érezni magam.
Ha egyszer megmutatod egy férfinak, hogy mindenen keresztül is mellette maradsz, ő majd mindenen is keresztül visz.
„Ha egyszer majd megkĂ©rdezik, hol veszĂtettem el magam, nem helyet mondok, hanem egy nevet.”
Néha elgondolkodom, hogy élet ez egyáltalán?
Kurvára nem ..
Nem tudsz megváltoztatni egy embert, aki nem lát problémát a tetteiben.
Sokáig azt hittem, a szeretet az, amikor elviseled a fájdalmat.
Ma már tudom: az nem szerelem volt.
Csak megszokás, hogy ugyanaz a kéz simogat, amelyik sebet ejt.
Mikor átöleltem, úgy éreztem; hazaértem.
Fáj, hogy bármennyire próbálkozom, soha nem érzem azt, hogy elég jó lennék.
Annyit sĂrtam, hogy elfogytak a könnyeim.
,,Maradtam akkor is, amikor nem éreztem magam szeretve, és ez alapvetően mindent elmond arról, mennyire akartam, hogy te legyél az."
A bocsánatkérés változás nélkül nem bocsánatkérés csak manipuláció.
Azon gondolkodom hogyan csináljam.. Magamban már el temettem Ă©s lezártam az egĂ©szet. De kimondani mĂ©g mindig nem bĂrom..