Alilpapa

👽Yes I know, I'm dramatic. 👽

[dikasadgirl]

Vajon a vonat elér a sínek végéig? Vagy útközben eltéved egy olyan labirintusban ahonnan a józan ész nem képes kimenteni. De ha még is kitalál. Mi lesz akkor? Összeroppan a légnyomástól? Esetleg kisiklik egy rossz útra? Vagy összezúzzák belülről az utasok? Vagy frontálisan ütközik egy ugyan úgy eltévedt vonatról? Esetleg leáll a motor, és nincs senki aki meg tudja javítani? És ha elveszik a vonat örökre az útvesztőben? Nem tudom. És azt sem, hogy végig a vonatról beszéltem-e.

[dikasadgirl]

Van az a pillanat, amikor hiába vesz körül sok ember még is egyedül érzed magad. Olyan, mintha sehová sem tartoznál, mintha senki sem értene meg, és hirtelen elmegy a kedved mindentől.

[dikasadgirl]

Csak őt látom a lelki szemeim előtt

[dikasadgirl]

Valahogy mindég olyankor maradok egyedül, amikor nagy szükségem lenne támaszra. Mint valami beprogramozott erő, úgy taszítom el magamtól azokat az embereket akik fontosak nekem. És mi marad? Megint csak a magány és én kettecskén.... Ilyen estélyimen, pedig fél háromkor azon kattogom, vajon mit is rontottam, mi az oka annak, hogy egyik pillanatról a másikra mindenki itthagy? A válasz a levegőben csüng.

Nem tudom meddig bírom még.

[dikasadgirl]

Jelenleg csak egy valamire vágyom igazán.....egy estére, amikor zuhogó esőben, egy indokolatlan úton autóval szeljem a kilométereket.... érezzem, ahogy a mellettem elsuhanó járművek vágnak bele a zuhatagba.... Hogy a vihar nyugalma áthasson engem, és egy olyan univerzumba repitsen, ahol minden a helyén van...de még is, Ő ott ülne mellettem, és némán megértené amit érzek....csak az eső szolgálná nekünk a tolmácsként....talán ez lenne számomra az igazi lelki megnyugvás...

[dikasadgirl]

Xy: hallottad már a Nap és a Hold történetét?

Én: Nem. Elmeséled?

Xy: Egyszer régen élt két csillag az univerzumban. Ez a két csillag nagyon szerette egymást, és szinte elválaszthatlanok voltak. Boldogan éltek egész addig, amíg a többi csillag ezt meg nem irigyelte, és aztán el nem választották egymástól őket.... Azóta is próbálják egymast megtalalni....próbálják újra össze kötni a szerelmüket. Ha egy pillanatra is meglátják egymást a világ sötétbe borul a féltékenységtől amit érez a többi csillag és újra elszakadnak.

Én: Ez szomoru.... de ennek mi is a lényege?

Xy: Igazából annyi, hogy a szerelem mindennél erősebb, és ha csak egy pillanatra is lehetnek boldogok, képesek 100 évet is harcolni egymásért.....lehet ez számunkra felfoghatatlan, és hülyeségnek tűnik.... de őszintén szerintem ez az igazi szeretet....

[dikasadgirl]

Csak egy egyszerű diák voltam,

Voltam.. Mára már csak a káosz robban.

Ki tegnap keresett, mára elfeledett,

S aki régen azt mondta szeret, mára elhajít mint egy könyvet.

Szuszogók szerettek, s utáltak egyben,

Vagy simán eltűntek a reggeli ködben.

Csak egy egyszerű diák voltam....

Voltam....mára már elveszem, holtan.

Elvesztem, mint a fény a villanykörtéből,

Zordul pislákolok, mint tűz a kertből.

Csak egy egyszerű diák voltam....

Voltam.. .

[dikasadgirl]

Az idő egy kibaszott játékot játszik velem. Beszámíthatatlanná tesz mindent, egyik percben fenn másikban lenn. Egyik percben mosolygok a másikban a kádban ülök pengével a kezemben. A vérem szép lassan folyik le a a karomon egyenesen a fürdőkádba, én pedig egyre jobban várom AZT az időt, azt amikor eljön a vég. De nem jön el....kezdődik minden előeöl, minden sarokban egy szörny, futnak utánam, folytogatnak, megerőszakolnak, és otthagyták. És én megint a kádban ülök, és valahogy továbbra sem tudok elszakadni ebből a szörnyű körforgásból. Miért kell ennek történnie? Miért pont velem? Miért szórakozol velem te kibaszott idö? Kezdek megőrülni, az időnek neki ronrok de eltűnik, köddé válik, én zokogok, nem tudom hol vagyok, ki vagyok, csak vagyok. Egy meggyötört lélekként kapkodom fejem ide-oda. És csak jönnek a szavak, és a tettek, de nem tudok kiszabadulni. Ez egy kibaszottul végtelen körforgás. Baszd meg magad. Csak legyen végre vége, ha az életembe is kerül. Hagyjál már békén idő, hogy elmeneküljek.

[dikasadgirl]

Okok. Mindennek van oka, és minden oknak van egy hordozója. Egy személy aki azt az okot segített valahogy előidézni, valami okból. És a sok ok kiad egy mégnagyobb okot, egy okot ami meghatározta azt az okot ami miatt ez a dolog megtörtént. Az okok szörnyűek....

[dikasadgirl]

A naplemente olyan mint az élet. Gyönyörű, de egyszer véget ér. Egyszer már nem világít a nap, csak sötétség van. Néhol fel fel villan egy-egy csillag, melynek fénye segít túlélni és várni a következő napot. Várni a napfelkeltét, és újra a gyönyörű naplementét....talán ez az egyetlen remény az életemben már... ez ami életben tart

[dikasadgirl]

Csak mert úgy tűnik boldog vagyok még nincs úgy.

Attól, hogy úgy tünik nem fáj semmi, nagyon is fáj.

Ha úgy is néz ki sok ember van körülöttem, ez az egész kamu, mert éjjel csak a könnyeim s én vaggyunk.

És még csak a zene sem segít már rajtam, mert darabokra törtem.

Talán ez már nem is én vagyok, csak egy kép....a lelkem pedig valahol lebeg és segítséget kér....de nem kap.

[dikasadgirl]

...És a vonat ment tovább a messzi távolba, itthagyott mindenkit maga mögött, minden boldog és rossz emléket. Tudta, ha visszatér egyszer, semmi sem lesz olyan, mint régen volt, de tovább kellett mennie, hisz ez az élet rendje....

[dikasadgirl]

Durva, hogy ugyan azok a csillagok alatt fekszünk több mint 7 milliárd emberrel, és az a hétmiliárd ember 99%-a mit sem sejt a létezésedről, olyan vagy mint egy hangya, a sok többi között. És igen ő is ott fekszik. Érdekes, hogy nem ismeritek egymást, és még is minden este ugyan azokat a csillagokat nézitek, és ugyan azok a csillagok alatt alszatok el. Ez elég abszurd nem?

[dikasadgirl]

Érdekes dolog belegondolni, hogy egyszer mindenki számára eljön a vég, és rohadtul fáj belegondolni abba, hogy akit tiszta szívből szeretsz, egyszer már nem lesz. Nem szólhatsz hozzá, nem érintheted meg, csak egy emlék marad már.....

[dikasadgirl]

A hang tompa. Minden egyre jelentéktelenebb. Zúg a fülem, hányingerem van. Nem tudom hol vagyok, csak zuhanok, egyre lejjebb, mintha ennek a szakadéknak soha nem lenne vége. A semmiből elkezd hullani a könnyem...Én...Én ezt már nem értem. Nem értem mi van velem, csak...Csak ki akarok szállni ebből a pokolból. Kérlek. Elég lesz...Ne kínozzatok már....Nem....Nem tudom mit csináljak, csak engedjetek futni....félek....nagyon félek....a hang tompa, de hirtelen minden egy csapásra visszajön. Már nem zuhanok, a sírásom is abba marad. Hová kerültem? Egy újjabb pokolba.

[dikasadgirl]

Xy: Nagyon lyol nezelki. Teccel lyárunk?

Én: Ha hozol nekem Narniából egyszarvút, igen.

...Azóta is várom az egyszarvúmat....

[dikasadgirl]

Egyszer rég valami elkezdődött, de vége szakadt. Most pedig, még egyszer bele mész, mert őrült vagy, tudod mivel jár, de már nem érdekel semmi csak ő.