Vihar voltál napos időben,

 mennydörgés az unalmas, felhőtlen égen.   

[elfeledett-szep-mult]

Hogy tudnék szeretni egy olyan embert, aki időtlen időkön keresztül,az idegeimmel játszott érzelmileg labilissá tett, és sikerült teljesen kifordítania magamból? Elvesztettem mindent és mindenkit magam körül.

 És, hogy Én mit kaptam cserébe?

Pár álmatlan éjszakát, néhány veszekedést és rengeteg bánatot. Mindig megpróbáltam megvédeni, nem tudtam elviselni, ha bántják, hiszen Ő volt az egyetlen boldogságom, inkább fejjel  mentem neki  a falnak, csak ne veszítsem el Őt sohasem.

És, ha azt kérdeznéd, most hol van Ő?

Nem tudnék válaszolni, sose tudtam volna, hiszen lehazudta az égről az összes csillagot. Ha Én tizenkilencszer  adtam a kezébe a bizalmamat, tizenkilencszer játszotta el azt, hiszen nincs veszteni valója, tudja, hogy huszadjára is bele esek ugyanabba a hibába.

Jól tudja.

[elfeledett-szep-mult]

A tiltott gyümölcs a legédesebb, miután teljesen megrészegített minket,  harcolunk, hogy gyökerestül megkaparinthassuk és újra érezhessük mámorító izét, pedig nagyon jól tudjuk, hogy sohasem lehet a miénk... Éppen ezért olyan csábító.

[elfeledett-szep-mult]

Van egy lakásom, 7 szobás.

Mindegyik szobában mást tartok, mégis mindegyiket ugyanaz a kulcs nyitja, kivéve az utolsót, azon nincs zár, mondjuk felesleges is lenne, oda senki sem akar bemenni. 

Az első szobában tartom a boldogságot, mindig nyitva hagyom az ajtót, hátha elő akar jönni. 

A második szobában a bánat húzódik meg, volt idő, hogy gyakran fel-alá járkált a lakásomban, ezért kulcsra zártam az ajtót.

A harmadik szobában a rossz döntéseim sorozata lapul, ezt az ajtót csak becsukni szoktam, hogy tanulhassak a hibáimból. 

A negyedik szobában az idő van, mindig tárva-nyitva hagyom, nem is csodálkozom, hogy csak úgy szalad előlem.

Az ötödik szobában a titkaim bujkálnak, oda kell figyelnem, hogy rendesen becsukjam az ajtót , mert a zár elromlott, és a titkaim mindig kiderülnek. 

A hatodik szobában a bizalom lakik, minél több embert ismerek meg, annál nagyobb lakatot teszek az ajtóra. 

Az utolsó szobában a harag, a düh, a szenvedély, a szeretet, és egyéb olyan érzelmek vannak, amiket nem tudok irányítani, mert nincs zár az ajtón, és soha nem is volt. 

[elfeledett-szep-mult]

Hogy tudnék szeretni egy olyan embert, aki időtlen időkön keresztül,az idegeimmel játszott érzelmileg labilissá tett, és sikerült teljesen kifordítania magamból? Elvesztettem mindent és mindenkit magam körül.

 És, hogy Én mit kaptam cserébe?

Pár álmatlan éjszakát, néhány veszekedést és rengeteg bánatot. Mindig megpróbáltam megvédeni, nem tudtam elviselni, ha bántják, hiszen Ő volt az egyetlen boldogságom, inkább fejjel  mentem neki  a falnak, csak ne veszítsem el Őt sohasem.

És, ha azt kérdeznéd, most hol van Ő?

Nem tudnék válaszolni, sose tudtam volna, hiszen lehazudta az égről az összes csillagot. Ha Én tizenkilencszer  adtam a kezébe a bizalmamat, tizenkilencszer játszotta el azt, hiszen nincs veszteni valója, tudja, hogy huszadjára is bele esek ugyanabba a hibába.

Jól tudja.