ÉRTELMET KERESNI ÉRTELMESEN

Ismerhetsz, de nem tudhatsz - Latnnah

[emberekvagyunk]

Rossz úton járok, vagy a saját utam egy útvesztő?

[emberekvagyunk]

Jobb, mint az illúzió

Édes álmokat alkotni melletted,

melyektől nem fáj az ébredés.

Az első pillantás vagy,

mely felülmúl minden vágyálmot.

[emberekvagyunk]

Ragyogj, de ne úgy, mint a gyémánt. Értékes, de törékeny. Légy nap, ki nélkül senki sem létezne.

[emberekvagyunk]

Fárad a lelkem, már ha van ilyen.

[emberekvagyunk]

Türelmesen tud manapság valaki bármit is csinálni?

[emberekvagyunk]

Veled akarok lenni, még a makacsságom is felülmúlod, s tiszta gonolatokat akarok tartani, de te felkavarod.

[emberekvagyunk]

Szemtelen s meztelen, kinek érzelme rejtettlen.

[emberekvagyunk]

Élj a saját világodban, ne a szimpla valóságban.

[emberekvagyunk]

Rohanó világban a művészet is rohadó.

[emberekvagyunk]

Minden relatív, s csak rajtad áll melyik oldalról közelíted meg.

[emberekvagyunk]

Úgy válhatsz erőssé, ha a körülötted lévőket erősíted!

[emberekvagyunk]

Hogy miért játszadozom?

Félek. Félek tőled, és félek az emberektől. Az erős érzelmektől, a csúnya végtől, az ignorálástól, a csalódástól, a meg nem nézett üzenetektől, a gondolatoktól, és attól, hogy még valaha megláthatlak. Talán gyenge vagyok, de már csak játszani merek. Ha játszok veled nincs nagy tét, s addig élvezem. Ahol nagy a tét, az már nem játék.

[emberekvagyunk]

Amit mondtam nincs értelme, majd rájöttem arra, hogy végül is azt magyarázom, hogy semminek nincs értelme.

[emberekvagyunk]

Változz át!

Mint kanapé alatti féreg, Kit nem ér a polgári réteg. Idő, nap, korlát nincs, Fókusz a saját kincs. Mégis emberibb, mint a humán, a haszonelvű, Kit a borító érdekel, A tartalom nélkül. Légy hát emberi féreg, Mint élettelen ember!

[emberekvagyunk]

Körforgás, Ismétlés, Szabályos, Abszolút. Az ember útja mégis Abszurd.

[emberekvagyunk]

Lépni, de hová? Érzem, nincs tovább. Talajom a futóhomok, Magányomban megfulladok. A hibás ott, a víz felszínén. Nézz bele gyöngedén! Szép, s fiatal, kezében a sorsa, Egyedül mégsem a maga ura. Tudatos, de mit sem ér, Az ösztön mindennel felér. Fáj a valóság, rémisztő, A páros lét felemelő!

[emberekvagyunk]

Szeretnék szeretni, Mezőn piknikezni. Tiszta ég alatt, Érzelmekről beszélni. Vágyom, de plátói, A körülmény ellehetetleníti. S nincs kiben bízzak, A múlt mindezt felemészti.