A hideg sem fog ki rajtam!
Tegnap reggel a kutyámmal mentem futni, de olyan kezelhetetlen volt, hogy a végén elbőgtem magam. Teljes kétségbeesés. Nem futottunk sokat, max 1 km-t, de ő úgy nézett rám, mintha minden próbálkozásaom ellenére én lennék a világ leghülyébb embere. Pedig imád futni! És ha nem mozog, frusztrált lesz és elviselhetetlen kis... Imádom, de mi a f@szkarika volt vele tegnap reggel?
Kb. 3 hete futunk együtt, de még nem tudunk egy csapatként dolgozni. Ha elől megy, húz, rohan, ha az én tempómban akkor általában a lábam előtt cikázik és többször majdnem el is estem, vagy ténylegesen el is esek futás közben. Néha, pár tíz méteren át tud rendes társként mellettem kocogni, de semmi több. Ha viszont a futóterületünk másik szakaszára érünk, ahol már futottunk párszor, de nem túl sokszor, belassul, és nekem kell húzni, nógatni őt. Borzasztó kellemetlen. Egész idő alatt rángatnom kell és beszélni hozzá, hogy jöjjön. Ezen kívül rövid pórázon kell tartanom, mert a biciklisek (basszák meg) nem a bicikliúton közlekednek, hanem a sétányon. Hiába könyörögték ki a fővárosban, hogy az úttesten biztosítsanak nekik biciklisávot, nem is használják (vagy csak igen kevesen a normálisabbak). Én is biciklis vagyok időnként, de betartom a szabályokat. Szóval most csak azokat szidom, akik f@szkalapok. Mert persze tőlünk 20 centire, a hátunk mögül, lámpa és csengetés nélkül kell elszáguldani. Még csak nem is mennek a sétány másik szélére! Hhh.... najó... le vannak szarva.
Szóval azt akartam mondani, hogy mivel dugába dőlt a reggeli kutyaséta, ezért este úgy döntöttem, miután anyával közösen megsétáltattuk és játszottunk a kutyával, én leszakadok a házunk előtt és elmegyek futni. Kerek 40 percig futottam (megállás nélkül miután elváltam tőlük addig, míg be nem toppantam a lakásba) a Várnegyedben és környékén, és kb. 4,1 km-t tettem meg! Itt azért is volt jó futni, mert volt emelkedő és lejtő is, kevés kocsi jár, és emberből sincs sok. Az utcák tiszták és csöndesek, és vész esetén is nagyon hamar hazaérek, vagy olyan helyre szaladok, ahol segítséget kérhetek. Szóval elég biztonságos is, azt hiszem.
Sajna a térdeimnek kell a fásli és úgy tűnik a bokámnak se ártana beszerezni egyet-egyet (bár ezen kívül is fáj az izület, de talán megelőzhető a ficam-, mert a sötétben az egyenletlen útfelület veszélyeket rejt). Alényeg, hogy úgy tűnik, nagyon jól bírom már a távolságot. A legközelebbi célom a Margit-sziget körbefutása (ami kb. 5,3 km) - kb 2 hét múlva, Újév környékén akarom megpróbálni.
Ja, mondtam? Kb. 0-2 fok körül van az idő itt Bp bevárosában, aminek következtében futás közben úgy lehűlt a testem (főleg deréktől lefelé), hogy mikor elmentem fürdeni, a testem lehűtötte a fürdővizet. Egyenesen hideg-langyos lett. xD Pazar....
