Hulló holló

avagy a hanyatló illuzióimról

[feketeraven]

A világ legnehezebb találós kérdése:

Ki az igazi ÉN?

Válasz (ha,ez az):

Az már rég elveszett, annyi minden történt. Eltüntem és önmagam elcseszettebb hamisítványává váltam.

[feketeraven]

Könnyek torlodnak a szememben és csak jönnének kifele, de meggátolja a sok évnyi tettetés...pedig sírni akarok!

Mindig mosolygok, szerintem ez már kényszerbetegség; hisz akkor is vidámnak mutatom magam, ha bent a lelkem lyukacsos, már-már csak apró pók fonalak kötik össze.

Emlékszem, egyszer egy tanárom azt mondta-tényleg, teljes jó indulatból-, hogy olyan jó láttni, hogy mindig mosolygok. Az aulában ültem akkor, egyedül a bánatommal és mosolyogtam...lepleztem a kínomat, azelőtt 2 nappal vesztettem el egy szerettemet. Az iskolában mégis csak mosolyogni tudtam. Mikor később közöltem az osztályfőnökömmel, hogy temetésre megyek,ezért nem leszek iskolában akkor részvét mellett annyit kérdezet, hogy távoli rokon? Nem, nem távoli,hanem a nagymamám. Meglepődött, talán mert túl tényszerűen mondtam, esetleg azért mert szünetben ugyan úgy hülyéskedtem az osztálytársaimmal.

Nem tudom, hogy mikor váltam ilyenné. Akkor mosolygok a legjobban, mikor elrejtem a valódi fájdalmam. És a vicces az egészben, hogy nevetek ezen, röhögök a saját kínomon.

A fájdalom a legviccesebb dolog a világon, hisz mikor már elfelejtettél sírni, már csak kacagni tudsz.

[feketeraven]

Hatalmas harang

[feketeraven]

Lételem