#groteszk

[csillagfolyam]

MILYEN A FILOZÓFIAI KÉPZETTSÉGE? a) Marxista. b) Antimarxista. c) Csak Rejtő Jenőt olvas. d) Alkoholista.

Örkény István: Közvélemény-kutatás

[ertednyilt-viragok]

*nem sikerül valami*

mások: - ahh basszus, na mindegy

én: - mindjárt megölöm magam

[feketeraven]

Könnyek torlodnak a szememben és csak jönnének kifele, de meggátolja a sok évnyi tettetés...pedig sírni akarok!

Mindig mosolygok, szerintem ez már kényszerbetegség; hisz akkor is vidámnak mutatom magam, ha bent a lelkem lyukacsos, már-már csak apró pók fonalak kötik össze.

Emlékszem, egyszer egy tanárom azt mondta-tényleg, teljes jó indulatból-, hogy olyan jó láttni, hogy mindig mosolygok. Az aulában ültem akkor, egyedül a bánatommal és mosolyogtam...lepleztem a kínomat, azelőtt 2 nappal vesztettem el egy szerettemet. Az iskolában mégis csak mosolyogni tudtam. Mikor később közöltem az osztályfőnökömmel, hogy temetésre megyek,ezért nem leszek iskolában akkor részvét mellett annyit kérdezet, hogy távoli rokon? Nem, nem távoli,hanem a nagymamám. Meglepődött, talán mert túl tényszerűen mondtam, esetleg azért mert szünetben ugyan úgy hülyéskedtem az osztálytársaimmal.

Nem tudom, hogy mikor váltam ilyenné. Akkor mosolygok a legjobban, mikor elrejtem a valódi fájdalmam. És a vicces az egészben, hogy nevetek ezen, röhögök a saját kínomon.

A fájdalom a legviccesebb dolog a világon, hisz mikor már elfelejtettél sírni, már csak kacagni tudsz.

[elnieserezni]

Kedves “Életem rendezője”, ha tehetném adnék neked egy Oscar-jelölést a legjobb idegen nyelvű film kategóriában.  Nekem ez már kínai... 

[szamasza]

2019. Szeptember 16. Hétfő

Rövid tragikomédia

Időpont: Délelőtt 9 körül.

Szituáció: egyik lakótársammal (E) épp felérkeztünk lifttel a hatodikra a bőröndjeinkkel, mikor a folyosón összefutottunk a szomszéd idős nénire vigyázó kevésbé idős nénivel.

Néni: Jó reggelt!

Mi: Jó reggelt!

Néni: Ne haragudjanak, maguk laknak ebben a lakásban?

Mi: Igen.

Néni: És esetleg van wifi-jük?

Mi: Persze, van.

Néni: Én most itt leszek 3 hétig és ápolom a nénit, addig esetleg megosztanák velem a netet? Minden zokszó nélkül kifizetem a részemet. Sőt, ha úgy alakul hogy nem maradok 3 hétig, mert meghal, akkor is kifizetem természetesen.

Lakótárs: Ezt még megbeszélem apámmal, de szerintem semmi akadálya.

Néni: Jaj de jó lenne! Köszönöm! Viszlát!

Mi: Viszlát!

*Néni beszáll a liftbe és elindul a földszint felé, mi pedig bugyután bámulunk egymásra, majd megtöröm a csendet*

Én: várjmár... ki hal meg? Az idős néni??

Lakótárs: Nyugi, nem csak szerinted morbid...

Én: Groteszken indul ez a hét is. Lehet egyáltalán ezt még überelni??

Lakótárs: Azért ne kiabáld el.

[meseljamaganyrol]

Egy bénát kérsz rá, hogy tanítson meg táncolni egy nyomorékot. Legyen bármilyen szívből jövő is a lecke, az eredmény valószínűleg igen groteszk lesz.

[glmbs-bglrk]

[veszelyesenelni]

Leszek s legyél...

Leszek vászon,  karmolj, harapj! Te a művész,  én az anyag. Vérem skarlát,  ecset kezed.  Meg ne állj,  míg szét nem kened. Engedd ki,  mi benned él. Alkoss szívből,  ez a cél.  ... Amit alkotsz  benned él, hát művészem te legyél!