Welcome to the panic room🪐

[felismerhetetlen]

How long can I stay?

[felismerhetetlen]

A torkom üvölteném véresre

De még sincs semmi értelme

Mert csak süket füledre talál vallomásom

A szíveddel együtt törtem össze a sajátom

A tudathasadás peremén felejtést ne remélj

Szellemi hanyatlás, ez vagyok én

Az utóirathoz írnám nevem, de már nem is emlékszem

De te minden nap eszembe jutsz

A pokolban találkozunk, hiába futsz

[felismerhetetlen]

Annyi érzelem van bennem, egyszerűen nem tudom mit írjak. Úgy érzem hogy nem szeret, de közben meg mégis, viszont ha egy ember gondol egyet és visszatér az életébe, egyből eldobna, tudom hogy nekem az lenne a vég. Szó szerint, és ahogy látom nem fogja fel. Nem fogja fel hogy egy életet tart a kezeiben. Hogy bármikor megölhetne ha akarna. Annyira félek... Én már nem sokáig bírom ezt. Sok szart átéltem, de ez már a legvége lesz, érzem. Amióta csak élek szenvedek, miért nem lehet egy kis nyugalmam? Miért kell napról napra élnem? Miért nem szeret úgy igazán? Miért kell rettegnem? Már nem is tudom tovább írni, nem tudok rendesen gondolkozni jelenleg... Annyira fáj és annyira összezavar ez az egész...

[felismerhetetlen]

Látod, hogy nincs már értelme

Tűkön ülve várom

Hátha fog történni valami

Nem akarok már több fájdalmat

Saját magam hangját se hallom már lassan

[felismerhetetlen]

Engem mindig félig szerettek, van jogom, hogy gonosz lehessek.

[felismerhetetlen]

Minden meghal bennem, de téged szeretlek.