Pál Dániel Levente: Hiába éltünk – tévedtem korábban
Hiába éltünk, ezer bocsánat, ki elhitte, hogy elkerült minket tragédia, bánat.
Sajnálom, barátom, hiába voltak nők, szerelmek, otthonok, s noha el nem adtuk magunk, bárhogy éltünk, mi is csak meghalunk.
Hiába éltünk, ha kit szeretsz, ugyanúgy becsap, ahogy te csaptál be másokat, de annyit sem tanultál, hogy megbocsásd a hazugságokat.
És hiába simogattad kedvesed homlokát, ha láz visz el, hogy más ölében keresi otthonát, és hiába éltél, ha ez így megvisel, és hiába éltél, ha beszélni sincs kivel.
Hiába szerettél, ha hidegebb, ami a szeretetből született, mint nem szeretni vagy törvénybe írni, hogy mások se szeressenek.
És hiába írtál, ha leég a könyvtár vagy olvasni mindenki elfelejt, és hiába volt édesanyád, ha sírjához se mész ki, és hiába tanultad meg nyelvét, ha veled szóba se áll senki, vagy az, kit leginkább szeretnél átkozni vagy szeretni.
És szádra az Úr nevét hiába veszed, ha nincs hited, és ha halsz is, hiába hívod, hiába fognád meg kezét, ha nem tudod, merre-hol keresed. Hiába éltünk, barátom, hiába, kit szerettél, nem szeretett, kiben hittél, hiába volt hited, hová indulsz, semmi se vár, és hiába sírsz, csak te reméled, hogy a körúton a reggel majd eljön és bárki arra járó rád talál.
Hiába éltünk, ezer bocsánat, ki elhitte, hogy elkerült minket tragédia, bánat.
#kedvencvers #fckmonday
ez mindig aktuális
