Ismerős az az érzés, amikor olyan dolgok történnek, hogy egy arcon csípés segíthet hogy elhidd ez nem álom, hanem a valóság?
A hónap elején részt vettem Kedvesemmel városom egyetlen futó boltjának 1. éves születésnapi buliján, ami egyúttal a város legnagyobb kerékpárboltjával egyesült, és innentől kezdve egy fedél alatt megtalálható a két sportüzlet. Az alkalmat egy különleges vendég koronázta meg, és előadásával pedig végképp segített abban a döntéshozatalban, hogy ővele szeretnék együtt dolgozni. És ez a vendég nem más, mint Márkus István, ismert nevén Öcsi. Közismert ultrafutó, versenyszervező. Már olvastam, hallottam róla korábban, és úgy hozta a sors, hogy - ha úgy nézzük - futottam már vele egyszer, de az is lehet, hogy kétszer, a közösségi futások alkalmával szinte biztos. Kicsivel több mint egy hete rám írt egy Ultrabalatonos csapattársam, hogy van - e kedvem lefutni az első félmaratoni távot (mert még versenyen nem volt alkalmam, DNF - em már volt félmaratonon). Innen már nem volt kérdés, felbátorodtam és írtam Öcsinek, aki elvállalt. Innentől már nem kellett több, neveztem az októberi Spar félmaratonra, és megkezdődött az érdemi munka. A felkészülés mellett drasztikusan csökkentettem az édességek számát, szóval minden egyes nappal közelebb állok a céljaim megvalósításában.
In English
Do you know that feeling when something happens that makes you want to pinch yourself, just to make sure you're not dreaming and that it's actually real?
At the beginning of this month, my partner and I attended the first birthday celebration of the only running store in my hometown. The event also marked its merger with the city's largest bicycle shop, meaning that from now on both sports stores can be found under one roof.
The celebration was made even more special by a guest speaker whose presentation ultimately helped me make an important decision: I wanted him to be my coach. That guest was István Márkus, better known as Öcsi—a well-known ultrarunner and race organizer.
I had already read and heard about him before, and as fate would have it, I had probably run with him once, maybe even twice, during community running events.
Just over a week ago, one of my Ultrabalaton teammates asked if I'd like to run my first official half marathon. Although I had already attempted the distance once and ended up with a DNF, I had never actually completed a half marathon race.
From that moment, the decision was easy. I gathered my courage and sent a message to Öcsi, and he agreed to coach me.
That was all the motivation I needed. I registered for the SPAR Half Marathon in October, and the real work has begun.
Alongside my training, I've dramatically cut back on sweets, so with every passing day I feel that I'm getting one step closer to achieving my goals.