S Z Í V
Büszke vagyok a szívemre, mert amennyi fájdalmat átélt már, mindig dobog, és tegernyi szeretet van még mindig benne...
$LAYYYTER
tumblr dot com
Cosimo Galluzzi

shark vs the universe
Stranger Things

No title available
will byers stan first human second
Show & Tell
taylor price
ojovivo
styofa doing anything
Three Goblin Art

pixel skylines
Aqua Utopia|海の底で記憶を紡ぐ
No title available
noise dept.

Discoholic 🪩
AnasAbdin
sheepfilms
Today's Document

seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from Vietnam
seen from United States

seen from Malaysia

seen from United States
seen from Malaysia
seen from United States

seen from United States
seen from United States

seen from Türkiye
seen from United States
seen from Malaysia
seen from Lithuania

seen from United States

seen from United States
seen from United States
seen from United States
@gingerbread217
S Z Í V
Büszke vagyok a szívemre, mert amennyi fájdalmat átélt már, mindig dobog, és tegernyi szeretet van még mindig benne...
“I’d love to think here was a reason as to why we met. And that is to teach us how to let go of someone no mater how much we wanted to hold on. Then, after all of this, we’ll be a much better version of ourselves. Stronger, braver and whole.”
— Jasmin
“Speak your mind, even if your voice shakes.”
— Maggie Kuhn
“Never say ‘no’ to adventures. Always say ‘yes,’ otherwise you’ll lead a very dull life.”
— Ian Fleming
Trainspotting (1996)
Vannak napok, amikor csak úgy egyszerűen feladnám. Választanék egy másik utat, egy könnyebbet, egy napsütésest, meleget, járhatót. Aztán belegondolok mennyi mindent kaptam eddig ettől az úttól. Mennyi kudarc, pofon, buktató, mennyi könny és mennyi de mennyi erő. És akkor ráébredek, ez kell nekem, pont erre van szükségem, nekem, neked, mindannyiunknak. A múltra a hátunk mögött, a sebekre a szívünkben, és az erőre amit eddig kaptunk. És nem baj, ha ezerszer is dől össze az élet, mert ismét képesek vagyunk újjáépíteni, ugyanúgy, mint eddig is tettük. Ismét lesz alapja, ismét lesz ereje, és ismét lesz hite, és lesz egyetlen tégla, amit titkon csempészel majd bele, amitől hiszed, most bizton áll majd. Ez a tégla vagy te, az erőd, a hited, a könnyed és reményed, hogy hozzon bármit az élet, még jóra váltható.
Todorovits Rea
“If you know someone who’s depressed, please resolve never to ask them why. Depression isn’t a straightforward response to a bad situation; depression just is, like the weather. It’s hard to be a friend to someone who’s depressed but it is one of the kindest noblest and best things you will ever do.”
— Stephen Fry
“I want to inspire people. I want people to look at me and say “because of you I didn’t give up.”
— Unknown
Megismerkedni valakivel az interneten, aki 2 nap után bejelenti, hogy meglátogat 4 nap beszélgetés után kicsit ijesztő dolog. Főleg ha a legjobb barátnőd már készül hívni a rendőrséget a lakásodra ha szükséges. 😅
Aztán mikor ott áll előtted remegsz (és nem a hidegtől), olyan gyorsan gyalogolsz, hogy megkérdezi izgulsz-e vagy fázol, amiért ingyen gyorsan mész. Persze, hogy nem izgulsz, válaszolod. Hogy ismerhetnéd be egy idegennek, hogy liftezik a gyomrod és azt sem tudod merre nézz, mert csak a gyönyörű és hosszú szempilláit és mosolyát csodálod, valamint akárhányszor rádnéz, úgy elpirulsz, hogy attól pirulsz el, hogy elpirultál (ez egy kissé zavaros, igen, észrevettem).
Étteremben vagytok. Ott ül veled szemben és úgy néz rád, hogy legszívesebben az asztal alá csúsznál, mert halálosan meleged van és ledobnád magadról az összes ruhát. 😆 Megfogja a kezed (természetesen ennek sikeréhez valami édes kifogást találva) és úgy érzed, hogy ez az a kéz, amit egész életedben fogni szeretnél. 4-5 nap internetes ismeretség és 1 órányi beszélgetés után azért ez eléggé furcsa... A mosolya őszinte, a szeme is csillog és mindenfélét kérdez és mesél, és úgy repül az idő - persze azokról a bazi dús és hosszú szempillákról még most sem tudod levenni a szemed-, mintha nem akarna megállni. És szeretnéd megállítani az időt, hogy minél többet megtudj róla, mindeközben van egy olyan érzésed, mintha egész életedben ismerted volna, ráadásul ijesztően sok a közös tulajdonság és hobbi, érdeklődés, vélemény. Kb mintha a fiú változatod lenne.
Úgy hiányzol.
Az illatod.
Az érintésed.
A mosolyod.
A csókjaid.
Kurvajó, hogy majdnem 1500 km választ el egymástól...
Annyira nehéz minden...
élvezd ki
a naplementéket, a reggeli kávét, a nyári esőt, a téli napsütést, amikor a kutyád szalad eléd amikor hazaérsz, ahogyan tavasszal minden reggel madárcsicsergésre kelhetsz, amikor nyáron akkor kelsz amikor csak akarsz, az olcsó borokat, a késő esti beszélgetéseket, az utolsó szál cigit, az ellógott utolsó órákat, a mulandó fiatalságot, a lopott csókokat és azokat a hosszú, meleg öleléseket
bármiről is legyen szó,
remélem mindig lesznek majd olyan pillanatok, amikor beleszeretsz az életedbe.
Ma láttam egy insta sztorit az egyik kedvenc influenceremtől, aki az önértékelés témáját pedzegette.
A lényeg az, hogy akkor kerülnek olyan emberek köréd és akkor találod meg a neked való személyt, ha előbb te magad kezded el becsülni, szeretni magad és nem leszel szeretet-, figyelem-, illetve állandó pozitív visszacsatolás éhes.
Hiszen előbb a saját értékeiddel kell tisztában lenned és kialakítanod egy rendszert, egy "emberi szűrőt", határokat, azt a bizonyos mércét, mielőtt bármiféle kapcsolatra vágysz vagy éppen kezdesz bele. Senki nem fog tudni úgy szeretni, tisztelni, becsülni téged, ha te magad nem fogod (legalábbis egy bizonyos szinten). Ismerned kell, hogy ki az, aki vagy, mi az amit akarsz és kik azok, akiket magad mellett akarsz tudni. Mi az, amit elvársz, és mi az, amit semmiféleképpen nem tolerálsz. Itt legyen szó baráti, mukatársi vagy szerelmi kapcsolatról egyaránt. Akivel a legtöbb időt töltöd el egész életedben, az saját magad. Tényleg olyan "emberrel" szeretnéd ezt, akit nem is szeretsz, nem is tisztelsz, nem csodálsz?
Egyáltalán véleményed szerint csodálatra méltó vagy? Úgy élsz, úgy gondolkozol, úgy cselekszel, hogy büszke vagy arra, aki vagy? Ahogyan másokkal és magaddal bánsz?
Mindenkinek vannak hibái, nincs tökéletes ember. Azonban vannak olyan hibák, olyan életmód, ami mérgez. Téged is és mást is. Az egyik ilyen, ha nem vagy kibékülve magaddal.
Persze könnyű ezt mondani, hogy miként kellene élni és szeretni önmagunk. Bevallom, nagyon sokszor nekem sem megy, de időnként azért mégis. És igyekszem, próbálom értékelni magam akkor is, ha tudom és érzem, hogy nem jó döntéseket hozok vagy hoztam, és akkor is, ha nem úgy élem az életem, hogy abból kihozom a maximumot. Az első lépés mindig a legnehezebb, és talán még a 11. is az. Lehet már félúton adnád fel, mert ismét csalódtál magadban. Mindenki követ el hibákat, de ebbe a próbálkozásba még senki sem halt bele.
Próbálni akarok jobb embernek lenni, megragadni és kihasznál az élet adta lehetőségeket, nem felni attól, hogy vajon jól döntök-e és melyik utat válasszam. Irtó nehéz nem félnem, de próbálok és próbálni akarok. És csak ez számít! :)
Nem érdekelsz,
Nem szeretlek,
Nem gondolok rád,
Mégcsak nem is hiányzol.
De néha éjjel, mikor alvás helyett bámulom a plafont te jutsz eszembe, s villámszerűen belémcsap néhány képkocka veled a múltból.
Ahogy beletúrok a hajadba, ahogy magadhoz húzol álmosan, hogy ne essek le az ágyból 😅, mikor félig ittasan bámultuk a csillagokat és annyi mindenről beszéltünk, amire nem is emlékszem már, csak az érzés, ami megmaradt. A csókod, az ölelésed, ahogy lesütött szemmel, félrehúzott szájjal mosolyogsz, mikor zavarba jössz.
A rengeteg könnycseppem, az, hogy teljesen más ember lettem, mióta találkoztunk (főként bizalmatlan), ahogy bocsánatot kérsz, mert nem tudsz szeretni, közben mégis szerelmet vallasz.
Mikor fogsz elmúlni?
Egyébként örülök, hogy boldog vagy. 😊
❝ do not let people turn you into a regret, do not justify yourself. If you are a disaster it is not forever, if you are a disaster you are the most beautiful one I’ve ever seen. ❞ - AZRA T.
taken from my ig @ pablodume