ahogy szerelmes lettem belém
tegnap reggel, ahogy a lepedőt markoltam és megfeszült testem minden porcikája
szívesen úsztam be abba az óceánba, ahol a fosztóképzőkből álló régi énem darabjai hevertek:
nincstelen, szívtelen, hangtalan
mondanám, hogy ez vagyok de csak voltam
és felnőtt életem nem csak a szemem alatti ráncokban vagy épp egy részeg este utáni reggelen az árokban nyilvánult meg
el kellett ismernem, hogy a ráncaimmal egyenesen arányosan a szívem is megöregedett
közeledett, töredezett, gyökerezett, növekedett
otthonra talált bennem és én otthont találtam neki magamban
a szeretet nekem egy nyári hajnalon a fél kezem a hajamban vagy az ujjaim az ajkamon
a megfeszült hátam a paplanon azokon a reggeleken amiket magammal töltök
a nővel akivé lettem, a nővel akivé megszülettem
a nővel aki tiszta mint egy angyal de olykor mocskos mint az ördög
a nővel aki annyira nevet, hogy a könnyei töltik fel neki a mosolygödröt
a szeretet nekem elsősorban az anyajegy a vállamon, a narancsbőr a fenekemen
egyes közgáz vizsga az egyetemen és télen a testem mikor annyira nagyon vacog
a szeretet nekem első sorban én vagyok
de a szívem már nem nincstelen, nem hangtalan
a hajnalom nem naptalan és a szemem alatti ráncokban már nem ellenséget látok, hanem csak egy sima ráncot amit az élet festett rám művészien pontosan
a szívem mára már befészkelt a testembe gondosan és berendezte azt magának otthonosan
vörös kanapéra kuckózik minden este ott nyitja ki a sörét és pihen meg ha úgy tartja kedve
egy szív olyan mint egy gyerek, ha példát mutatsz neki annak a példának ad majd helyet
mivel otthon adtam neki, ő is otthon ad majd másnak:
egyszer egy szép napon valakit választ útitársnak
#kortárs #kortásirodalom #sajátvers #szorongokesirok
gummygunk
yousharknotpass
izzy806
tangentwithtanner
