Kisstílű dolog,
de iszonyatosan nyomasztónak érzem az anyósom, mintha ellopna tőlem valamit. Egyrészt folyton nyomatja (nyomatják), hogy megvettük-e már ezt, azt és amazt, és mivel nem, ezért folyamatosan keresgél helyezzünk. Én egyszerűen gyűlölöm, amikor valaki megpróbálja beosztani az időmet és a pénzemet úgy, hogy több mint három hónapunk van még vásárolgatni babaholmikat.
A másik, hogy folyamatosan horgol már az unokának mindenfélét, ami egy nagyon kedves dolog, de nem tudok örülni, mert olyan mintha mindent megcsinálna, amit én szerettem volna (megvenni/elkészíteni az első játékát). És ez kicsinyes tőlem, tudom, de mintha lemaradnék a saját lányom várásáról, mert nem az én tempómban nyomja. Nem akarok neheztelni rá, szeretnék csendes várakozást, olyat mint a legjobb adventek, nem azt érezni, hogy valaki ellopja előlem a várakozás örömét.
a kórházi bonyodalmaknál ezek lehet, hogy jobban nyomasztanak
Az én anyósom a te anyósod.
A ti anyosotok az en anyam
Oks, felírtam a noteszembe! Nem nyomasztani az unokáim majdani anyját a nagy igyekezettel. Leginkább nem igyekezni semmin, hanem elmenni sétálni és gyűjteni az erőt, és megvárni amíg meg akarnak szabadulni a kicsitől, hogy pihenhessenek végre! :D éééééés akkor!!!!!!! :D
Helyes.
De hangsúlyozom, nem azzal van a bajom, hogy részt akar venni az életünkben, hanem azzal, hogy ehhez az én időmet akarja beosztani, nekem kell hozzá igazodnom. Ez pont az, amikor valaki felajánlja a segítségét, de nem érdekli, hogy neked hogy van szükséged segítségre.
