Forró a város
Forró a két kezed, forró a város, mindegyik lélegzet halálos. Fényözön a folyó, találkozunk a hídon.
Fényözön a folyó, és megbámulja föntről a lángoló pupilla. Nézi hogyan csókolom sós ízű fényes bőröd.
Végig a Lánchídon az aszfalthoz szögezve áll a forgalom, míg én ólomfüstben a korlátnál megcsókolom ú-ú, a szád, a szád, a szád. Hogy izzadtságízű a szád, ne bánd, míg jelek lobognak lángoló égből miránk.
Forró a két kezed, forró a város, mindegyik lélegzet halálos. Én sarkon fordulok nagy jelek közepette.
Végig a Lánchídon az aszfalthoz szögezve áll a forgalom, míg én ólomfüstben elmegyek, s azt dúdolom: ú-ú, a szád, a szád, a szád, Hogy izzadtságízű a szád, ne bánd, míg jelek lobognak lángoló égből miránk.
Forró utcákon át a számon elviszem a szád szagát, míg jelek lobognak lángoló égből miránk.
