Az öngyilkosok az élet reménytelen szerelmesei.
— Juhász Gyula
Sweet Seals For You, Always

⁂
Misplaced Lens Cap
d e v o n
Jules of Nature
wallacepolsom
DEAR READER
occasionally subtle
hello vonnie
Game of Thrones Daily
Show & Tell
No title available

Origami Around
PUT YOUR BEARD IN MY MOUTH
2025 on Tumblr: Trends That Defined the Year

izzy's playlists!
Lint Roller? I Barely Know Her

Discoholic 🪩
will byers stan first human second

blake kathryn
seen from United States
seen from Türkiye

seen from Switzerland

seen from United States
seen from Iraq
seen from Israel
seen from Colombia
seen from Norway
seen from United States

seen from United States
seen from United States

seen from United States
seen from United States
seen from United States

seen from Italy
seen from Egypt
seen from United Kingdom

seen from Türkiye

seen from Qatar
seen from Netherlands
@halva-elni
Az öngyilkosok az élet reménytelen szerelmesei.
— Juhász Gyula
Minél nagyobb bajban van valaki, annál halkabban szenved.
Inkább nem mondom senkinek Magamba fordulok, a lelkem nem menti semmi meg
(via ugye-soha-nem-szerettel)
Vogue UK 1990 - Naomi Campbell & Stephanie Seymour by Sante D’Orazio
Örülök, hogy boldog vagy.
Még akkor is, ha az én boldogságom árán.
Igazából nem is értem, hogy miért vagyunk "barátok". Miért? De tényleg: miért, ha minden egyes kurva nap összeveszünk, majd kibékülünk, és inkább fáj az, hogy beszélünk, mint okoz boldogságot? És a legnagyobb baj nem is ez — hanem az, hogy te élvezed ezt. Én nem. De féllek elengedni.
KÉT EMBER KÖZÖTT
Nem gondolod, hogy mindig van valami kimondatlan két ember között?
Tóth Árpád: Meddő órán
Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.
Vajon másnak mit mondasz rólam..?
- Hogy érzed magad?
- Magam sem tudom. Kicsit így, kicsit úgy, de nem boldogan.
Életem
Amikor hajnali fél hatkor tök másnaposan lefordulsz az ágyról, azt sem tudod, hogy milyen évet írunk, levered az órát, ez által véletlenül megpillantod, hogy mennyi az idő, majd a következő pillanatokban az egész életed lepereg a szemed előtt, mert beugrik a szerda nulladik óra matek és gyorsan, pucéran kirohansz kávét csinálni, hogy nehogy bealudj és telibe fejeld a plexit a hatos buszon. Majd mikor már a bal cipődet húzod a jobb lábadra fél kézzel, miközben a matek kettes lebeg a szemed előtt, rájössz, hogy cukor helyett sót raktál a kávédba és végre leesik az is, hogy egy éve kijártad a gimit. Végül vegyes érzelmekkel visszasétálsz a szobádba, elkönyvelve magadban, hogy egy félcédulás, degenerált barom vagy, majd visszaesel az ágyra és a dehidratációdban ráhúzol az ágy mellett magányosan álldogáló Natur Aquára, amiben természetesen nem víz, hanem a változatosság kedvéért, tegnapról megmaradt vodka van. Másnapos? Nem, szerintem még mindig részeg vagyok.
Néha csak úgy elbújnék a világ elől, és visszamennék addig, amikor 9 éves voltam. Amikor nem számított az, hogy milyen ruha van rajtam; lehetett kócos a hajam, mamán kívül más nem szólt rám; amikor nem lettem kinevetve azért, mert a sárban játszottam. Igen. Jó volt 9 évesnek lenni - jó volt boldognak lenni.
Egy számodra fontos személyt akkor szeress legjobban amikor a legrosszabb napjai vannak.
(via nem-fogadott-hivas)
Akkor érzed magad igazán feleslegesnek, amikor egy társaságban valakihez beszélsz, de senki se hallja, amit mondasz.
-Saját
A szóda vodka lett. A bicikli autó. A csókokból szeretkezés. Emlékszel, amikor apa válla volt a legmagasabb hely a Földön, anya pedig a saját hősöd volt? A versenyek arról szóltak, hogy ki fut gyorsabban, a háború pedig csak egy kártyajáték volt. Amikor a legjobban az fájt, hogy felhorzsoltad a térded, a “szia” pedig csak a következő napig tartott. És alig vártuk, hogy felnőjünk.
(via kell-egy-cigi)