Emlékszek 2020.oktober eleje.
Dédi szülinapját tartottuk.Te már akkor nagyon beteg voltál,de még viszonylag jól voltál.
Kimentem cigizni,te pont kint voltál.
Te is cigizel?-kérdezted. -És miért?
A válaszom egy nem tudom volt.
Nem tartottam akkor fontosnak elmondani,azt a sok dolgot,ami miatt elkezdtem cigizni,hogy még nyugtat,egy biztonság érzetet ad,a rossz pillanatokban.
Egy hét múlva, dédi egy hetet nálunk tölt, te kórházba kerültél.
Nagyon rosszul vagy,nem adnak többet egy hétnél.
OKTOBER 19.
Itt hagytál. Hol vagy?
Miért neked kellett elmenni?
Minden napos sírás a temetésig.
Minden pillanat egyedül,magamba fordulva.
És rá jöttem, nagyon sok időt vesztegettünk el,hogy 2-3evig nem találkoztunk.
Pedig elötte a minden napjaim része voltál majdnem. 🥺
Lemaradtál a ballagasomról,szalagavatómról, és a sok hülyeségről,amit megcsináltam.🥺😪
De tudom,fent meg találkozunk ❣
Drága Batyikám nagyon szeretlek!Vigyázzatok a papával egymásra ott fent. 🖤🕊




















