Szeretném, hogy tudd, mennyit jelentettél nekem. Talán ott rontottam el, hogy ezt nem adtam elégszer a tudtodra. Te voltál az első olyan ember, akire felnéztem, akit csodáltam. Talán sosem mondtam ezt el neked. Minden tetteddel, szavaddal büszkélkedtem másoknak. Neked kellett volna? Sosem mutattam ki eléggé, hogy mennyire szeretlek. Hiába szerettem előtted mást, te teljesen új fejezetet kezdtél. Felülírtál bennem egy érzést, új értelmet adtál neki és szárnyra keltetted. Tudnod kell, hogy azóta sincs meg az a felem, ami te vagy. Letört belőlem egy darab, s az a darab te magad vagy. Mindig is melegséggel gondoltam rád. Képzeld, még akkor is, ha bántottál. Fejet hajtottam döntésed és véleményed előtt, nem akartam megváltoztatni azokat. Csupán tiszteletből. Tiszteltelek és tisztellek. Tudom, hány ember nem érhet a nyomodba se azok közül, akiknek én odaadtam a lelkem. De hisz neked is odaadtam. Azóta is nálad van. Tudod, hogy veled együtt eltűnt a lelkem egy rég elfeledett, csendes kis zuga? A béke, nyugalom tűnt el, nálad van. Vissza adod? Tán nem is sejted, mennyit sírtam miattad. Az egyetlen személy vagy, aki mai napig könnyeket csal a szemembe. Neked sikerült belőlem kiváltani azt, amit azóta se senkinek. Élőhoztad egy énemet, amit magam elől is rejtegettem. Kinyíltam, mint egy virág. Hiányodtól és a miattad érzett keserűségtől egy haldokló virág lettem. Hiányzik az a sokminden, ami életben tartott. Amit te talán sosem éreztél, amit neked talán sosem mondtam, de mind-mind hatalmas kincsek. Kérlek, érezd, amit leírtam. Kérlek tudd meg, hogy az én hibám. El kellett volna mondanom, minden nap a tudtodra kellett volna adnom, hogy
dailybridgerton
areudirty
amandla
