Keveset tudni erről a szokatlan amerikai tankról, hiszen sosem került ki a harcmezőre a a gyárból. Ugyan az lett a sorsa, mint sok más érdekes háború-után kitalált tanknak, amikor is az amerikai tank gyártás gazdag volt ötletekben, de egyre kevesebb volt a kapott támogatás. Az ipar előző gyors ütemű terjeszkedéséből szerzett tapasztalattal felvértezve vágtak neki a mérnökök, hogy feljavítsák a teljes könnyű, közepes és nehéz tank ágaikat, és kipróbáljanak új, néha kísérleti technológiákat. Amelyik kísérlet nem úgy teljesített, ahogy szerették volna, akkor azt gyorsan eldobták. A T71-is így járt, amiből csak egy modell tank készült és sosem látta meg a napvilágot. Néhány létező dokumentum szerint, a fejlesztés a korai 50-es években kezdődött, mikor az “US Ordnance Committee” egy új könnyű tankot rendelt külön specifikált tulajdonságokkal, a T41E1 lecserélésének szándékából – ami szintén már egy továbbfejlesztett utód tank volt a kísérleti továbbfejlesztett T37 könnyű tank lecserélésére. 3. generációs kísérleti tankként, a T71 ugyan azt a merész természetet akarta követni, egy nehéz 90mm-es ágyúval 20tonnás vázra szerelve. Az olyan gyártók, mint a Detroid Arsenal Tank Plant egy oszcilláló torony tervével álltak elő, ami képes lett volna kezelni az ágyú visszaütését. Ez igen csak szokatlan technológia volt és csak néhány tankon alkalmazták az egész világon. Mivel a tankot levegőben is akarták szállítani, ezért a súlyát tovább kellett csökkenteni, ami miatt viszont csak 76mm-es ágyú volt felszerelhető rá, de így lehetőség nyílt auto-loader használatára.
A tervezők mennyiség a minőség felett elvet szerették volna követni, így lenyűgöző lövési sebességgel ruházták fel (az elkerülhetetlen dob cseréig természetesen) és 60 különböző lövedék hordozására alkalmas lőszer rekesszel. Ultra-könnyű és egy rendes AOI-628-as motorral hátra felszerelve az agilis gyorsaságért, a mérnökök úgy gondolták, hogy egy fürge felderítő és arty támogató tankot hoztak létre. De megfeledkeztek egy fontos tényezőről: a páncélzat. A kötelező súly megkötések miatt, a tank egy “papírvastagságú” 25mm-es páncél kapott, ami nem nyűgözte le az “Ordnance Committee”-t. Legvégül a képességei nem értek fel, abban az időben a hadviselés megváltoztatásához szükségeshez. A projektet 1953-ban eldobták, és csak egy fából készült modell maradt róla.
romaincrisis
tangentwithtanner
kaledo-art
vaporwave
areudirty
discoholicmusic
ellievsbear