Invokáció: Hermész
Oldd fel a csomót, Hermész, melyet a jelentés szőtt a semmi köré. Ne hozz hírt, csak a határok hűvös érintését, ahol a szó elvérzik a csend küszöbén.
Fordítsd le nekem magamat, legyél szótár a seb és a fogalom között. Vezesd a szemem a saját vakságomra, hogy mikor mások húsába vág látásom, ne dühöt érezzek, csak a struktúra közönyét. Add nekem a tolmács jeges nyugalmát, ki érti a gonoszság nyelvtanát, de nem beszéli, és a butaság gőgjét csak rossz fordításnak látja. Taníts meg olvasni mások sötétjét, hogy a felismerés legyen a pajzsom: átlátni rajtuk, mint a híg, koszos vízen, míg végül a világ is csak egy lábjegyzet marad.
Te, a tolvajok istene, lopd el tőlük az utolsó bizonyosságot is. Foszd ki az emlékezetüket, hogy ne maradjon más, csak a tiszta jelen, a szűk, lélegzetvételnyi börtön cellája. Mert minden érték csak egy hamis érme, amit te vertél a kétely kohójában, hogy legyen mivel fizetni a létezésért.
Te, a határok ura, vezesd őket az értelem és az őrület mezsgyéjére. Mutasd meg nekik, hogy az út nem vezet sehová, hogy az önismeret maga a menekülés, és minden mérföldkő csak egy újabb maszk, melyet az arcukra égetett a rettegés. Ne adj irányt, csak a mozgás kényszerét, hágd át törvényeik határait, és hagyd őket a puszta tények viharában.
Légy az ék a szándék és a tett között. Zavard össze a nyelveket, hogy ne értsék saját sikolyukat sem, mert a megértés csak a gyávák ketrece. Súgd fülükbe a nagy titkot: hogy nincs titok, csak a közvetítés, egy néma futár, aki üres borítékot szorongat, és a célállomás már rég elpusztult.
Te, a lélekkísérő, ne fogd kezüket a sötétben. Vezesd őket oda, ahol nincs már visszhang, ahol a személyiség csak egy levetett rongy, és a név már nem tapad a húsra. Ne adj nekik partot, csak a folyót, ne adj nekik álmot, csak az ébredést, amikor rájönnek: te vagy az egyetlen tükör, amelyben nem látnak semmit, csak a távolságot.
Nevess a keresztutakon, Hermész, amikor megállnak választani, mintha bármelyik irány nem ugyanazt a falat ígérné. Légy te a botlás a táncukban, a hiba a számításban, a véletlen kegyetlen, tiszta fénye. Ne ítélj el senkit, tedd őket súlytalanná, mint a port, amit a szárnyas sarud felver, mielőtt végleg elillannál a semmibe.