Rengeteget vezetek. De tenyleg. Meg csak kedd van, de a heten mar 900 km-nel jarok, es ugyan ez egy kivetelesen sokatvezetos het, a heti 1500 km mindig lazan megvan. Az elejen elveztem, nem kell irodaban ulni egesz nap, es meg most is inkabb ez, mint egy 9-5 munka, de az utobbi idoben nagyon unom mar. Foleg az idiotakat az utakon. Rengetegen vannak.
Azert van elonye is, peldaul hogy sok idom van gondolkodni. Pl ma is, mar mindent meghallgattam Spotifyon amit csak lehet, unom mar azt is. Ezert sokat gondolkodom. Ugy mindenen. Es ez most lehet, hogy hulyen hangzik, hiszen mindenki szokott gondolkodni, de en kicsit messzebb mentem ma is a milegyenavacsora-nal.
Miert romlanak el dolgok? Miert van az, hogy egy ideig minden jol megy, de olyan kibaszottjol, es utana egyszercsak huss, elindulsz egy lejton es minden borul? De ugy tenyleg minden? Komolyan nem ertem. Vagy nem is lejto, megjobban illik ra az ordogi kor kifejezes. A munka miatt nincs ido, cserebe van faradtsag, de ha en nem csinalom meg mas nem fogja, kozben barmerre nezek minden osszeomlik eppen, a kollegaim beleszarnak mindenbe, csaladi eletem nincs, szabadidom sincs, elvegezendo otthoni feladatok viszont vannak, sot, csak novekednek minden nappal, a haz kaosz, a munka kaosz, az eletem kaosz, es meg szex sincs basszameg mert faradt vagyok! En!!! Miez. Hol ment el de tenyleg
Kusza ez is, minden kusza, de en ertem, legalabbis most, ezmeg ugyis nekem van, rolam, magamtol.