The Dancer Of Life

Az élet túl rövid a bűntudathoz.

[szurrealista]

Tartozom neked egy vallomásal: Sosem szerettelek, csak tetszett a kihívás a szemeiben, ami később inkább undort keltett mint vágyat. Tetszett a kötetlen életed, hogy azt teszed amit csak akarsz, tetszett az a sok összetört szív amin sétáltál, de sosem szerettelek. Tetszett ahogy reggelente a cigit fogtad az ujjaid közt, úgy ölelték a vékony fehér ujjaid mintha az a szál cigi jelentené az életet neked, de sosem szerettelek. Tetszett, ahogy a hajadat csináltad és az is, hogy jól tudtad mennyit érsz, de sosem szerettem a hazug szavaidat és sosem vágytam arra, hogy szeress. Tetszett az a kockás inged, tudod a lila-fekete, szerettem felvenni amikor épp nem volt semmi más rajtam, de rajtad gyűlöltem, borzalmasan állt . Tetszett, ahogy kimondtad a nevemet és azt ígérted “örökké”… csak azt az egyet nem értettem soha, hogy meddig tart az örökké, mert igazából van hogy néha csak egy perc néha pedig pár hónap vagy akár évek. Tetszett, hogy azt mondhattam szeretlek, hogy neked írhattam a verseket, öleltél és vigyáztál rám, amikor épp nem megcsaltál. Tetszett a fájdalom és tetszett, ha épp vége lett. Tetszettek a napok nélküled és gyűlöltem a perceket veled. De ott voltam, mert ott ragadtam, mint aki nem tud elszakadni…de aztán bennem szakad el valami és csak sírtam, neked sírtam, hogy ha esetleg annyi könnyem hullik bele tudj fulladni vagy majd lemosd vele a lelkedről azt a sok szemetet. Tetszett, hogy én lehettem a lány, aki miatt elvesztetted önmagad. Tetszett, hogy hiába nem szerettél mégis akármit megtettél, mert bizonyítani akartál, hogy nem vagy rossz ember. Sosem voltál rossz ember, mert sosem voltál ember sem. Ha veled sétáltam, leszegtem a tekintetem, mert mindneki aki ismert minket, jól tudta, hogy ezelőtt fel órája kiabálva tepted a hajam. Szégyelltem magam melletted…de tetszett, hogy sosem kellett unatkoznom, minden időmet lefoglalta az, hogy utáltam magam és téged is, minden nap sírtam és ez kb mindig lefoglalt…

[theblack-dread]

Azt hiszem, hogy sosem fogom tudni elfelejteni amit éreztem irántad. De te megmutattad az igazi valód. Játszottál az érzéseimmel. Mikor kérdezted, hogy szeretlek-e, azt válaszoltam igen, további kérdés...csak engem? A válaszom igen. Nem értetted, a barátaidat és a családodat nem is szereted?, kérdezted tovább én csak annyit mondtam, hogy persze, hogy szeretem őket.

Téged másképp szerettelek, bármit, bárkit feláldoztam volna érted, az egész kibaszott világot porig égettem volna, hogy boldog legyél. De te csak játszottál, te csak a felszínes kapcsolatokra mész, hogy a nárcisztikus éned élvezkedjen rajta. Én is megadtam neki ezt, pedig én csak szeretni akartalak, teljes szívemből.

De te nem engeded, hogy teljes szívemből szeresselek, így hát teljes szívemből utálni foglak és az átkaim már hatnak is, rossz emberrel kezdtél remélem te is tudod.

De azért a szívem mélyén mindig várni fogok rád, nagy bánatomra.

/2024.03.04. 22:52/

[anyadisszeretne]

A legrosszabb az egészben,hogy szerethettük volna egymást de mi inkább marakodtunk.

[nemvoltamelegjoneki]

[amit-sose-mondtam-el]

Haragudtam rá. Néztem, ahogyan mellettem alszik és annyira nagyon haragudtam rá…de közben még annál is jobban szerettem és úgy éreztem, hogy a szívem mindjárt ketté szakad és az egyik fele szorosan öleli majd, míg a másik csenden elpusztul, mert nélküle semminek sincs értelme.

[they-call-me-aromantic]

Nem hagynak aludni mindazok az elvesztegetett percek amelyeket rossz emberekre pazaroltam, de ugyanakkor nem hagy aludni a velük tervezett jövő sem amelyet el kell felejtenem.

[boriidezetek]

Nem azért engedtem,hogy csak úgy kisétálj az életemből,mert nem akartam hogy a része legyél. Azért engedtem minden szó nélkül,mert már belefáradtam abba,hogy marasztaljalak.

[brokenqueenx]

Az ember nem akkor magányos igazán,mikor nincsen senkije,

Hanem amikor bebizonyosodik; tévedett,amikor azt hitte,van valakije.

Moldova György

[ertednyilt-viragok]

Mert ha a szemeidbe nézek újra az a 17 éves lány leszek, aki megpillantott téged s onnantól kezdve le se tudta venni rólad a szemét.

[gondolataimitt]

ilyenkor úgy elszomorítasz

[fxlthyangxl-deactivated20240122]

[egy-lany-blogja]

"Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban.

Amikor szembesültél azzal, hogy „nincs”.

Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük.

Utólag.

És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen – a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:

- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet!

Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is!

Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném…

És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?... Amit nem lehet elmondani."

(Müller Péter: Szeretetkönyv) ❤

[ertednyilt-viragok]

Rólad sosem tudtam közönyösen mesélni. Végtelenül szomorúan vagy óriási örömmel. Sosem volt arany középút.

[takemetochurch13]

-Bánod, hogy megismerted?

-Nem bánom, hogy megismertem, mert életem legszebb időszaka volt, amíg ismertem Őt. Azt bánom, hogy annyira beleszerettem, hogy minden esélyt megadtam neki arra, hogy összetörje a szívem. Talán mérgesnek sem kéne lennem, hiszen Ő csak megtette azt, amit megtehetett

[pkbg]

Tudod, aki fontos nekünk, arra időt szánunk, azzal beszélünk, annak nem hagyjuk válasz nélkül az üzeneteit. Azt mondtad, hogy fontos vagyok neked. Akkor mégis miért szarsz le?

[mesyidezetek-deactivated2022061]

Ha egy férfi nem akar megváltozni, akkor megy és keres egy lányt, aki beleillik az életstílusába, így nem kell felnőnie. Ne gondold, hogy nem vagy elég egy férfinak! Olykor, csak túl sok vagy neki.

[miutanelhagytal]

L.

[hopehely-eletu-decemberi-este]

Nevettem

-És te?

-Kinevettem. Akkoriban a világ közepének képzeltem magam. Azt mondtam neki, hogy hajrá, úgyis visszajön. Mindig visszajönnek. Meggyőződésem volt, hogy ez alkalommal is így lesz. Tényleg szórakoztatott a gondolat, hogy ő ezt ilyen komolyan gondolja, hogy azt hiszi, ennyi volt.

-Aztán?

-Aztán elment.

-És?

-És? Már abban a pillanatban, amikor kilepétt az életemből tudtam. Tudtam, hogy tévedtem. Tudtam, hogy elbasztam. És igen, tudtam, hogy ő bizony nem, nem fog visszajönni. Ha másért nem is, mert makacs. Legalább annyira mint én, ha nem még jobban. Meg egyébként is; mindenből ő volt a kivétel, miért lenne ez más? És nevettem. Nevettem magamon, mert elbasztam. A kis játékom, hogy rongybabaként rángatom az embereket visszaütött. Nevettem, mert megdöbbentett, ilyen még sose volt. És nevettem, mert tudtam ha abbahagyom, sírni fogok. Aztán sírtam. Darabokra törtem magam és megszüntem létezni. Ez több mint egy éve volt. Azóta se hallottam felőle.

-Ennyi?

-Mit szeretnél még hallani?

-Hát, hol a happy end?

-Happy end? Mikor mondtam én, hogy jó vége lett?

Lily Midwinter - Éjszaka a Duna parton

@hopehely-eletu-decemberi-este